Tátrai Vilmos hegedűművész emlékére

Tátrai Vilmos a világhírű Tátrai-vonósnégyes és a Magyar Kamarazenekar megalapítója, a Magyar Állami Hangversenyzenekar (Nemzeti Filharmonikusok) legendás hírű koncertmestere, a budapesti Zeneakadémia kiemelkedő egyéniségű professzora volt. A XX. századi magyar zenei élet egyik meghatározó művészeként, egész életével a magyar zenei élet hazai és nemzetközi elismerésén fáradozott.

Felvidéki cipszer-családból származó családjában szinte mindenki zenélt amatőr fokon, így Tátrai Vilmos már hatesztendős korától hegedült, koncertezett is. Tanulmányait Kladivko Vilmosnál, Szerémi Gusztávnál, Waldbauer Imrénél, Rados Dezsőnél és Lajtha Lászlónál végezte (MÁVAG Zeneiskola, Nemzeti Zenede, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola). 1927 és 1931 között Fricsay Richárd honvédzenekarában játszott, majd színházi zenekaroknál és a Budapesti Hangversenyzenekarnál volt állásban. 1936–1937 között a Buenos Aires-i Rádiózenekar koncertmestere volt, 1940-ben Törökországban dolgozott, miközben 1940–1944 között a Székesfővárosi Zenekar, majd két évig a Rádiózenekar (1945–1946) hangversenymestere volt. 1946-tól 1978-ig (a „Ferencsik-korszak” alatt), az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere volt. Többnyire e zenekar tagjaiból szervezte meg az 1957-ben a Magyar Kamarazenekart, amelynek szintén több mint harminc évig vezetője volt.

1971-től haláláig tanított a Zeneakadémia hegedű tanszakán.

Pályafutása alatt minden kontinensen, Európa valamennyi országában fellépett. Mintegy kétszáz lemezfelvétel, több, mint hatvan magyar mű ősbemutatója fűződik a nevéhez.

Fent: 2012-ben így emlékezett Bohus Gábor koncertmester a feledhetetlen „Vili bácsira”.