Hajóúton Spinalonga szigetére

SpinalongaSpinalonga szigete egy 850 méternyi kerületű száraz szikla, amely Kréta szigetéhez tartozik. Naponta sok-sok hajó indul turistákkal a fedélzetén oda, rendszerint Agios Nicolaosból

A környék bővelkedik régebbi és újabb mítoszokban, éppen ezért Agiosz Nikolaosz a Kréta keleti felét bebarangoló csillagtúrák ideális kiindulópontja. Mindjárt az első és legborzongatóbb hangulatú helyszín, ahová kisebb hajókirándulásokat szerveznek, Spinalonga („hosszú tüske”) szigete, néhány kilométerre a város kikötőjétől.

Spinalonga olasz eredetű név, a sziget eredeti, görög elnevezése Stin Elounda volt. A történészek szerint a Spinalonga nevet egy velencei szigethez, Spinalungához (ma Guidecca) való hasonlatossága miatt adták.

Története a IX. században kezdődött, amikor a szaracénok, azaz az arabok 138 évig uralkodtak a térség felett. Van rá történelmi bizonyíték, hogy ebben az időben a kis sziget a krétai keresztények menedékhelye volt: egy kis erődítményt is építettek a sziklákra védelmük érdekében. 

Krétát 1204-től 1715-ig a velenceiek tartották megszállás alatt. Számos erődöt hoztak létre a szigeten, tartva a tenger felől érkező támadásoktól. Spinalonga ma is látható erődje 1538-ban épült, amikor a török flotta, Barbaros Hayrettin pasa (aki később Barbarossa kalóza néven vált ismertté) vezényletével megtámadta Krétát. Az erőd egészen 1649-ig állt, védte az Elounda kikötőjében állomásozó velencei flottát. Ebben az évben azonban az ottomán birodalom másodjára is megtámadta Krétát, s ekkor már sikerrel járt. A kis velencei erődsziget nevéhez híven sokáig szálka volt a Krétára berendezkedő törökök szemében. Candia bevétele után bő negyvenöt évig (1669–1715) tartotta magát, mielőtt kapitulált.

Spinalonga szigete a velencei és a török békemegállapodás értelmében 1715-ig megőrizte függetlenségét. Ekkor Kapudan pasa tábornok, a támadó erők vezetője, aki nem tudta elfogadni a szuverenitást, több évig ostromolta Spinalongát, míg az végül török kézre került. 

Kréta török megszállásának ideje alatt egy ezer lakosú török falu volt a kis szigeten, ahol még Észak-Kréta kormányzója, Ali bej is élt. Abban az időben  a sziklákon fogolytábort létesítettek a  függetlenségért küzdő, ám elfogott  ellenállók részére. Kréta 1898-ban vált végül önállóvá. A törökök, megtorlástól tartva, elkezdtek visszatérni hazájukba, majd a  folyamatot siettetve 1903-ban minden törököt köteleztek a Krétai Köztársaság elhagyására, ám azok, akik Spinalongán éltek, ezt megtagadták: tehették, mert a francia haditengerészet, amelynek a szigeten volt a bázisa, védte őket. A kormány, hogy elérje célját, a törökök távozását, elhatározta: riasztásképpen Kréta összes leprását a szigetre száműzi. Ebben az időben a betegek  két faluban éltek Heraklion közelében, s úgy hívták őket: Mesquinis, azaz átkozottak.

Az erődítmény aztán jóval dicstelenebb ötven évet élt meg a XX. század első felében: falai között működött az utolsó, hivatalos lepratelep Európában.

1903-ban Kréta lakosai úgy gondolták, hogy leprásokat telepítenek a szigetre. Később viszont a leprások száma annyira megnőtt, hogy egész Görögországból ide hozták őket. Gyakorlatilag aki ide belépett betegként, az már nem hagyta el a szigetet. A lepra akkoriban gyógyíthatatlan betegség volt. 1934-ben jött egy jogász hallgató, aki felrázta kicsi ezeket az embereket. Közösségek kezdtek formálódni, falu-szerű élettel. Kézművesek, mezőgazdasággal foglalkozó emberek termeltek, korábbi hivatásukat folytatók segítették jobbá, szebbé tenni életüket. A lakók az államtól segítséget kaptak, kórház volt a szigeten, egy nagy kapunk engedték be a betegeket és onnan osztották el, hova kerüljenek. A betegség stádiumának megfelelően a házuk ajtaját színekkel festve jelezték, kik laknak ott.

Természetesen a németek ezt a szigetet is meg akarták maguknak kaparintani. El akarták vágni a kapcsolatot az állami segítség és a sziget között. Ekkor azt mondták a leprások: ha ez megszűnik, kitörnek a szigetről és elárasztják leprával a környező helyeket. Ekkor mondtak le a területről a nácik.

A lepra ellenszerét 1957-ben találták meg, onnantól kerültek el a szigetről élve is emberek. 

(Készült 2015-ben.)

 

További hasonló témájú videók