A DART küldetés célpontra állt

A NASA 2016-ban hozta létre a Planetary Defense Coordination Office (PDCO) bolygóvédelmi irodát. Feladatuk a potenciálisan veszélyes égitestek korai felismerése, követése és karakterizálása. Emellett olyan stratégiákat és technológiákat fejlesztenek (DART), amelyek alkalmasak eltéríteni a veszélyes égitesteket. Jelenleg több mint 27 000 földközeli kisbolygót (NEO) azonosítottak, melyek a Naptól pályájuknak minden pontján kisebb, mint 1,3 CSE-re vannak. Ezek közül kb. 2000-et nyilvánítottak poteciálisan veszélyesnek (PHO).

Pályájukat követik és pozícióikat évekkel előre kiszámítják.

Egyelőre nem találtak 140 m-nél nagyobb égitestet, amely a következő 100 éven belül bolygónknak csapódna, de mivel a potenciálisan veszélyes sziklák egy része túl sötét, hogy észrevegyék, a feltételezések szerint eddig csak kb. 40%-ukat fedezték fel.

2026-ban a NEO Surveyor infravörös űrteleszkóppal terveznek javítani ezen az arányon. Megbecsülhető, hogy átlagosan milyen gyakori egy-egy veszélyesebb aszteroida-becsapódás a földtörténet során igazoltan bekövetkezett esetek alapján. 2013-ban Cseljabinszk fölött, Oroszországban, kb. 22,5 km-es magasságban robbant fel egy nagyjából 20 m-es égitest, melynek lökéshulláma kitörte az ablakokat, és leginkább emiatt, több mint 1600 ember sérült meg. Ilyen méretű aszteroida néhány évtizedenként várható.

1908-ban az Alsó-Tunguszka folyó közelében, szintén Oroszország területén egy kb. 60-100 m-es meteorit tarolta le a tajgát 80 km-es sugarú körben, ekkorára néhány évszázadonként számíthatunk. A katasztrofális hatású, tömeges fajkihaláshoz vezető, 65 millió éve becsapódó meteorit, ami a Chixulub-krátert hozta létre 10-15 km-es átmérőjű lehetett. Ilyen esemény, ami már komolyan veszélyeztetné az emberiség fennmaradását, átlagosan néhány millió évente fordul elő.

Hangsúlyozni kell, hogy a statisztikai átlag semmilyen garanciát nem jelent arra, hogy nem következik be bármikor egy újabb veszélyes becsapódás. Érdemes előre felkészülni, hogy meg tudjuk védeni magunkat tőle!

A NASA a tervek szerint 2022 szeptemberében vezetne neki a Didymos nevű aszetoida körül keringő holdnak, a Dimorphosnak egy műholdat, hogy lássa, mi történik.

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal tavaly november végén indította útnak a DART (Double Asteroid Redirection Test) nevű misszióját. Az űrszonda 2022 szeptemberében szándékosan össze fog ütközni egy aszteroidával, hogy a szakértők az űrben tesztelhessék azt a bolygóvédelmi rendszert, amely aszteroidabecsapódásoktól hivatott oltalmazni a Földet.

Földközeli objektumnak számítanak azok az aszteroidák és üstökösök, amelyeket röppályájuk a Földtől legfeljebb 48 millió kilométernyi távolságra tart. Ezek az objektumok potenciálisan nagy kárt okozhatnak a Földnek, a fenyegetés mértékének meghatározása kiemelt témája a NASA és a világ más űrszervezetei kutatásainak.

A Didymos és a Dimorphos 2022 szeptemberében viszonylag közel, 10,9 millió kilométerre lesz a Földtől. A DART űrszonda ekkor szándékosan neki fog ütközni a Dimorphosnak, hogy megváltoztassa az aszteroida mozgását. Az ütközést rögzíti a LICIACube, az olasz űrügynökség szondája. Az eszköz a DART fedélzetén érkezik a helyszínre, majd az ütközés előtt leválik, hogy felvehesse, mi történik.

Az ütközés nem lesz akkora, hogy szétrombolja a kis holdat.

Az becsapódás során impulzusátadás történik, emiatt megváltozik a Dimorphos keringési sebessége. Az eltérülés mértéke függ az égitest összetételétől, porózusságától is.

A számítások szerint a kb. 500 kg tömegű űrszonda 6.6 km/s sebességgel csapódik a Dimorphosba és így annak 11 óra 55 perces keringési idejét 1%-al változtatja meg. A DART szonda 10 nappal a megsemmisülése előtt egy mini, kamerával felszerelt műholdat bocsájt ki magából, amely képeket küld a Földre az eseményről.

Ennek ideje egybeesik azzal az időponttal, mikor a Didymos rendszer a legközelebb jár pályáján a Földhöz (kb. 11 millió km-re).

Nem véletlen, hiszen számos földi teleszkóppal is tanulmányozni akarják a pályaváltozásokat, és így tudják a lehető legpontosabb méréseket végezni. A Didymos egy másik fontos kritériumot is teljesít: fedési kettősként vizsgálható a Földről!

A hold szabályos időközönként, a pálya periódusának megfelelően elvonul a nagyobb aszteroida előtt, ami megfigyelhető fényességváltozást okoz. Ebből pontosan fogjuk tudni mérni, hogy mennyit változik a periódus a becsapódás miatt.

A Didymos rendszer vizsgálata a tervek szerint 2024-ben folytatódik az ESA Hera missziójával. Ez a küldetés bizonyítékokat gyűjt, hogy valóban hatékony bolygóvédelmi technika lehet-e a kisbolygók becsapódással történő eltérítése. Feltérképezi majd a DART által okozott krátert és megméri az aszteroida tömegét, amelyből az összetételére lehet következtetni.

Aktatáska méretű CubeSat-ok pedig drónok módjára odarepülnek és le is szállnak annak felszínére!

ÉLŐ KÖZVETÍTÉS ITT (2022. szeptember 27-én; visszaszámlálással):