Carlo Goldoni és a Két úr szolgája

Carlo Goldoni
Carlo Goldoni

315 éve született Carlo Goldoni itáliai komédiaíró, szövegíró, dramaturg és ügyvéd. Jelenlegi ismereteink szerint 120 színművet írt, életműve maga is terjedelmes. Irodalomszakértők szerint „Céltudatosan valósította meg vezéreszméjét, az olasz komédia megreformálását”.

Polgári családban született. Apja orvos volt és polgári foglalkozást szeretett volna fiának. Tanulmányait Riminiben, majd Perugiában végezte, de 1721-ben vándorszínésznek állva megszökött. 1725-ben már joghallgató Paviában, de a város hölgyeiről szatirikus hangú verset írt, ezért kicsapták és még Paviát is el kellett hagynia. Jogi tanulmányait Udine, Chioggia, Modena és Feltre városokban folytatta. Végül Padovában végzett. 1731 után ügyvédként dolgozott Velencében, Milánóban, Genovában és Pisában.

1747 után végleg az irodalom mellett döntött, és Girolamo Medebach színtársulatához csatlakozott Velencében. 1748–53 között a Medebach vezette Sant’Angelo Színház írójaként dolgozott. Ellenfelei akkoriban Pietro Chiari és Carlo Gozzi voltak. 1753–1762 között a Francesco Vendramin-féle San Luca Színház társulatának írt.

1762-ben Párizsba utazott, hogy ellenfeleit kikerülje, és a Párizsi Olasz Színház művészeti vezetője lett. Az 1770-es években XV. Lajos leánytestvérének olasztanára volt. A király 1780-tól évjáradékot adott neki, amit 1792-ben a Forradalom Törvényhozó Gyűlése elvett tőle, s csak halála után egy nappal adta vissza a Konvent. 1793. február 8-án hunyt el Párizsban, két héttel 86. születésnapja előtt.

Két műve és komédiái előszava adják meg irodalmi programját: Emlékiratai (Mémoires) 1787, A komikus színház (Il teatro comico) 1750 és Előszavak (1761–78).

A komédia megújítója, Vivaldi és Galuppi librettóival a zenés komédiát európai szintre emeli. Velencében kialakítja a vígjáték polgári, realisztikus szemléletmódját, színházi reformját, megalkotja a polgári vígjátékot mint műfajt.

A színház nyelvének megújítása: ügyel a művészien kidolgozott szövegre, szakít az ún. „fentebb stílussal”, és hőseit nyelvhasználatukkal is jellemzi. Tisztán velencei dialektusban is írt néhány darabot.

A szereplők jellemrajzának újjászületése: az állandó típusokat a tipikus figurák váltják fel. Gyakorlata: „Színműveim alkotása közben mindössze arra törekedtem, hogy ne hamisítsam meg a természetet.” Nevetségessé teszi az emberi gyarló tulajdonságokat: a kicsinyességet, a nőgyűlöletet, a pletykát, de hisz az ember nevelhetőségében.

Tartalmi és dramaturgiai változtatásai: A színpadi látványosság, hagyományos figurák mellett, főhőseit egyénivé, valóságossá tette, műveit társadalmi tartalommal látta el. A színpadon eltűnt a színészek addig viselt álarca.

 

Videó forrása: Péter András Gimnázium és Kollégium, Szeghalom

(Visited 34 times, 4 visits today)