Új hold, új király: élre tört a Jupiter

A Jupiter körüli holdak pályája: a Galilei-holdakat lila, a Themistót sárga, a Himalia-csoportot kék, a Carpo-csoportot és a Valetudót cián és a zöld, valamint a távoli retrográd holdakat piros színek jelölik. A diagramon szereplő holdak száma nem naprakész. (Scott Sheppard)

Eddig úgy látszott, holdak birtoklásában a Szaturnusz vezet a maga 83 holdjával, de nemrégiben átvette az vezetést a Jupiter az újonnan felfedezett 12 bolond holdacskájával, így most 92 égitestet jegyezhetünk, ami az órisábolygó körül kering, eléggé szokatlan formákban. A verseny azonban még nem dőlt el, a Szaturnusz bármikor újra előzhet…

Az adatokat a Minor Planet Center (MPC) jelentette be tavaly december 20-én. Ahogy Scott Sheppard, a Carnegie Institute for Science munkatársa nyilatkozta, további felfedezések is várhatók.

„Az újonnan felfedezett holdak közül három azon 13 másik hold közé tartozik, amelyek direkt irányban keringenek, és a nagy, közeli Galilei-holdak és a távoli retrográd holdak közötti pályán helyezkednek el. Ezek a holdak valószínűleg ott keletkeztek, ahol jelenleg is vannak, viszont nehezebb megtalálni őket, mint a távolabbi retrográd holdakat. Ennek oka az, hogy közelebb vannak a Jupiterhez, és a bolygó szórt fénye jelentős.”

A Galilei-holdakon kívül direkt irányban keringő objektumok két csoportba sorolhatók – írja a Csillagászat.hu: az egyik a Himalia-csoport, amelynek kilenc tagja 11-12 millió km-re kering a Jupitertől, a másik, egy távolabbi kettős, a Carpo-csoport, amely a bolygótól 17 millió km-re található. Az új felfedezések a Himalia-csoportot két taggal, a Carpo-csoportot egy taggal bővítik.

Habár a diagram nem tartalmazza a Jupiter mind a 92 ismert holdját, mégis segíti a holdak pályájuk szerinti csoportosításának megjelenítését. A Galilei-holdak a legbelső és legnagyobb tömegű holdak (lila). A Jupiter direkt keringésű (az ábrán Prograde) holdjai (kétféle kék) viszonylag közel keringenek a Jupiterhez, míg a retrográd holdjai (piros árnyalatok) távolabb vannak. Az egyetlen távol elhelyezkedő kivétel a Valetudo (zöld), az direkt irányban kering. (Carnegie Inst. for Science / Roberto Molar Candanosa)

A Himalia és a Galilei-holdak között tátongó résben csak egy holdat ismerünk. A Themisto egy 9 km-es objektum, amelyet Elizabeth Roemer és Charles Kowal fedezett fel 1975-ben, de csak 2000-ben került elő újra. 7,5 millió km-re kering a Jupitertől, nagyjából félúton az 1,9 millió km átmérőjű pályán keringő Callisto és a 11 millió km-nél kezdődő direkt keringésű holdcsoport között.

Azon túl, hogy ezeknek a direkt keringésű holdaknak a kialakulásáról minél többet megtudjunk, fontos szerepük lehet még jövőbeli küldetések célpontjaként. Jelenleg három küldetés van készülőben a Jupiter rendszeréhez: az Európai Űrügynökség Jupiter Icy Moon Explorer (JUICE) missziója, amelyet áprilisban terveznek indítani, a NASA által felépített Europa Clipper, amelyet jövő év végén indítanak, és egy kínai küldetést is fontolgatnak a 2030-as évekre.

A megfigyelések elemzése és a pályák kiszámítása bonyolultabb a bolygók holdjainál, mint az aszteroidák vagy az üstökösök esetében, mivel a hold útja a bolygó és a Nap gravitációjától is függ. A megfigyeléseknek a teljes pályán kell követnie a holdat, hogy kimutassák, hogy valóban a bolygó körül kering. A Jupiter külső holdjainak körülbelül két évbe telik, hogy megkerüljék a bolygót, míg kisbolygók és üstökösök esetében néhány hetes megfigyelés is elegendő lehet a pályájuk előrejelzéséhez, mert útjuk csak a Naptól függ.

Videó: NASASpaceNews

További hasonló témájú videók