Ian Anderson autodidakta módon tanult meg fuvolázni

75 éves Ian Anderson skót énekes, dalszerző, gitáros, fuvolista. Főként a Jethro Tull rockzenekar frontembereként ismert.

Autodidakta módon tanult fuvolázni. Egyedi stílusára – melynek jellegzetessége a morgás, horkolás, zümmögés és ének úgy, hogy a fuvolát közben a szája elé tartja – nagy hatással volt az amerikai jazz-zenész, Roland Kirk. 2003-ban megalkotta a Griminelli’s Lament című dalt barátja, az olasz fuvolás Andrea Griminelli tiszteletére. Az 1990-es években kezdett játszani bambuszfuvolán. A fuvolán kívül sok egyéb hangszeren is játszik, például elektromos gitáron, basszusgitáron, buzukin, balalajkán, szaxofonon, harmonikán, és többféle sípon.

Repertoárjában szerepel néhány dal, amiben minden hangszeren ő maga játszik, és még az utómunkálatok is Ian keze munkáját dicsérik. Egy korai ilyen próbálkozás volt az 1971-es Aqualung albumon található Locomotive Breath, mely a mai napig az egyik legnépszerűbb Jethro Tull-dal, több feldolgozása is született, például instrumentális, illetve nagyzenekari verzió. Érdekesség, hogy az 1980-ban kiadott A album eredetileg Ian Anderson szólóalbuma volt (a címe is a művész vezetéknevére utal), viszont a kiadó javaslatára – a várhatóan nagyobb eladás miatt – a Jethro Tull neve alatt jelent meg.

Zenéje több stílus jegyeit viseli magán: folk, jazz, blues, rock, pop.

Ian Anderson néhány furcsa szokásáról vallott egy mostani interjúban:

„Amikor gitározol vagy fuvolázol, eszedbe ne jusson zsíros kézzel a hangszerekhez nyúlni, miután kinyitottál egy ajtót, kezet ráztál valakivel vagy bármi mást csináltál, kizárólag tiszta, száraz kézzel tedd! Senki nem nyúlhat a hangszereimhez és senki nem foghat velem kezet, amikor kilépek az öltözőmből vagy visszamegyek a színpadról, mert a végén még összepiszkolnak. Minek egy gitártechnikus? Hogy kicsomagolja a hangszereidet, hogy húrokat cseréljen vagy behangoljon neked? Az isten szerelmére, nem akarod a hátsódat is kitöröltetni, vagy adja valaki a kezedbe a szappant a zuhany alatt? Atyaég, micsoda lúzer az ilyen? Légy büszke a hangszereidre, tartsd tisztán és hangold be te azokat! Élet-halál kérdése, hogy amikor a színpadra lépsz, olyan hangszer legyen a kezedben, amelyik biztosan működik és a legkisebb kétséged sem lehet, hogy nem jó, vagy nincs rendesen behangolva. Ha azzal stresszeled magad, hogy valami elromolhat, akkor semmi sem fog működni. Láttam már ilyet – sajnos én is voltam részese –, nem egy kellemes élmény.” (Hard Rock Magazin)