A „pesszimista” William Golding

William Golding110 éve született Sir William Golding irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő. Legismertebb műve A Legyek Ura. Man Booker-díjjal tüntették ki 1980-ban Beavatás (Rites of Passage) című regényéért, amely a A Föld határáig (To the Ends of the Earth) trilógia első kötete.

A Legyek Ura ártatlan ifjúsági regényként indul. Angol iskolásgyerekek repülőszerencsétlenség folytán egy kis csendes-óceáni szigetre kerülnek. A felnőtt kísérők mind elpusztulnak, a gyerekek magukra vannak utalva, de élelem és víz van bőven, az éghajlat is kellemes, s a hat-tizenhét éves gyerekek szabályos kis társadalomba rendeződnek, törvényeket hoznak.

Az idillben lassan, szinte észrevétlenül kezdődnek a bajok, a rendkívüli körülmények között nehéz fentartani a fegyelmet. Homályos félelmek ütik fel fejüket, a sötét erőket maguk kitalálta szertartásokkal próbálják féken tartani, a kis közösség mind jobban polarizálódik, félelmeik és rossz érzésük elől barbárságba menekülnek. Egy részük nem tud ellenállni a vadság vonzásának, ezek önként csatlakoznak, a többieket a „vadak” kényszerítik rá. Az egyedül maradt Ralph ellen hajtóvadászatot rendeznek, s a közben kigyulladt sziget fénye az utolsó pillanatban vezet a gyerekek nyomára és megmentésére egy kis angol hadihajót.

Golding ezt a pesszimista robinzonádot hűvös, szenvtelen, realista technikával ábrázolja. Egyetlen szóval sem utal távolabbi összefüggésekre – mégis a regény nyilvánvalóan súlyos, mélyebb mondanivalót hordoz. A példázatban a kísérletileg leegyszerűsített gyermekközösség a társadalmat tükrözi, de bonyolult és sokrétű szimbólumrendszerrel, ezért nincs egyértelmű megfejtése. Az elvadulás, a barbárságba süllyedés, a hagyományos erkölcsi és viselkedési normák megtagadása a fasizmus kialakulását is példázhatja, más értelmezésben az atomháborús világ teljes erkölcsi züllésének fenyegető képét sugallhatja. Akár pesszimista társadalomfilozófiai jóslatnak, akár erőteljesen felrázó mementónak fogadjuk el, mélyen humanista írás, egyértelműen az értelem és az erkölcs mellett tesz hitet.

„Huszonöt évvel ezelőtt gondolkodás nélkül elfogadtam a »pesszimista« jelzőt, mielőtt még rájöhettem volna, hogy rám fogják akasztani és végig fog kísérni életem során, […] ahogy Rahmanyinovra is ráakasztották C-moll prelűdjét. Egyetlen közönség sem engedte volna el, míg el nem játszotta. A kritikusok ugyanígy addig turkáltak a könyveimben, míg rá nem találtak valami reménytelennek látszóra. Nem értem miért. Nem érzem reménytelenül magam.”

 

(Visited 23 times, 3 visits today)

További hasonló témájú videók

%d bloggers like this: