Pátzay Pál szobrászművész

Pátzay Pál a szobrával – fotó forrása Köztérkép.hu

125 éve született Pátzay Pál kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, éremművész, az MTA levelező tagja, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze (1952).

Főiskolai tanulmányait Radnai Bélánál kezdte. Harcolt az I. világháborúban, ahol parancsnokai felfedezték tehetségét és portrékat készíttettek vele. Ezek a feladatok fejlesztették ki megfigyelőképességét és emlékezet utáni mintázókészségét. A saját örömére készített szobroknak csak kis része maradt fenn, mert műterme a második világháború után elpusztult.

E munkái egy részét később fotók és emlékezete segítségével újramintázta. A Tanácsköztársaság idején a művészeti direktórium aktivistája volt, majd a Horty-rendszer két év börtönre ítélte. Alapvető józansága, egyensúlyérzéke, emberi tisztessége és tehetsége mindig megóvta a nagyobb tévedésektől.

Eredendően intellektuális, racionalista alkatú művész, életművében az elméleti, műfaji kérdések boncolgatása egyenértékű szobrászati tevékenységével. Művészetében a tudati elemé a vezető szerep, stílusának fő ereje a plasztika műfajkérdéseinek az ismerete és a formai konvenció. 1930 körül műveiben megerősödött a klasszicizáló tendencia, közel került az olasz neoklasszicizmushoz és a római iskola művészetéhez. Ekkor készült szobrait kiegyensúlyozott nyugalom, önmagába zártság jellemzi. Tartózkodó hangú, finoman mintázott portréi is a művi biztonság, a formai tökély szellemében készültek.

Szobrászi munkásságát és elméleti-publicisztikai tevékenységét tekintve egyaránt jelentős értéket hagyott ránk. Legjelentősebb gondolata az volt, hogy a művészetben az adott korban uralkodó embereszmény az elsődleges: a nemzeti sajátosságok ezt a közös eszményt a sajátos társadalmi és kulturális tradíciók alapján létrejött eszközökkel tükrözik.

Művészetéről így vallott Kassák Lajosnak:

„Az a vágy él bennem, hogy a mű olyan erőegység legyen, amely hatamába keríti az embert. …én, aki emberi figurákat mintázok, évtizedek óta nem állítottam magam elé modellt. Formaemlékeim vannak és azokból építem össze szobraimat, úgy, hogy kielégüljek és kifejeződjem általuk. Többet nem akarok, de nem is akarhatok, mert hiszen ez már majdnem minden.”

Videó: Kiállítás a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban. 2020. február 29 – december 19. A kiállítást bemutatja: Csillag Péter, Molnár-C. Pál unokája.

(Visited 13 times, 3 visits today)
%d bloggers like this: