75 éve ölték meg Szerb Antal írót
Haraszti Mária
75 éve, 1945. január 27-én ölték meg Szerb Antal írót, irodalomtörténészt, műfordítót, az Utas és holdvilág, a Pendragon legenda, a Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története szerzőjét. A holokauszt mai, európai emléknapján általa emlékezzünk emberi létezésünk sötét oldalára.
Budapesten született 1901. május 1-jén, szülei művelt, asszimilált zsidó értelmiségiek voltak. 1907-ben római katolikus hitben keresztelték meg, keresztapja Prohászka Ottokár volt. Középiskolába a piarista gimnáziumba járt, ahol a neves költő, Sík Sándor volt a magyartanára, aki támogatta irodalmi ambícióit. Az érettségi után egy évig Grazban hallgatott klasszika-filológiát, majd a pesti bölcsészkar magyar-német szakán tanult tovább, közben folyamatosan írt, a Nyugat és a Napkelet is közölte írásait.
Versekkel indult, de nem volt igazán lírai alkat, a próza lett igazi terepe, széles körű műveltsége, csillogó intelligenciája, finom humora itt nyilvánult meg igazán. 1924-ben doktorált, és középiskolai tanár lett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában, itt tanított mindaddig, míg a zsidótörvények értelmében le nem parancsolták a katedráról. Közben hosszabb-rövidebb időt külföldön, Párizsban, Olaszországban és Londonban töltött.
1930-ban az Erdélyi Helikon című folyóirat pályázatot hirdetett a magyar irodalom történetének megírására. Szerb Antal tárgyi és mesterségbeli tudása méltó terepet talált magának a kibontakozáshoz, és az 1932-re elkészült Magyar irodalomtörténet elnyerte az első díjat. Az 1934-ben Kolozsvárott megjelent mű országos hírnevet szerzett neki, de egyúttal nagy vihart is kavart. A magyar irodalom jeles és kevésbé jeles alakjait ugyanis leemelte a piedesztálról, emberközelbe hozta őket és műveiket, csodálat és megrendültség helyett szeretetteljes iróniával, olykor humorral írt róluk. Nem kevésbé olvasmányos, s nem kevésbé „szentségtörő” az 1941-ben megírt A világirodalom története sem, amely a II. világháború után nem kis zavart okozott a szovjet fejezet miatt, s csak 1957-ben jelenhetett meg újra.
A harmincas évek voltak írói és közéleti munkásságának legmozgalmasabb évei: 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, miközben fáradhatatlanul írt és fordított. Nagy sikert aratott regénye, az 1974-ben filmre is vitt Pendragon-legenda szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát és mindezek paródiáját, valamint az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye,.
A nácizmus térhódításával az egyébként katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára kezdtek beszűkülni a lehetőségek. Állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténetet indexre tették, 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze – Nemes Nagy Ágnes segítségével – utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt. 1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort.
Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót végül
1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal agyonverte.
Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal szavai olvashatók:
„A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.”
A HEVESI SÁNDOR SZÍNHÁZ előadása: Holdvilág és utasa
Készült Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye alapján
Író: Forgách András
- Rendező: Bagó Bertalan
- Színész: Mihály – Urházy Gábor László
- Fiatal Mihály – Nagy Péter
- Erzsi – Ligeti Kovács Judit
- Ulpius Tamás – Szemenyei János
- Éva – Holecskó Orsolya
- Szepetneki János – Kiss Ernő
- Fiatal Szepetneki János – Mihály Péter
- Ervin, később Pater Severinus – Szegezdi Róbert
- Fiatal Ervin – Vizkeleti Zsolt
- Ellesley – Kricsár Kamill
- Millicent Ingram – Kovács Olga
- Tolnai Sári – Mester Edit
- Waldheim Rudolf – Szakács László
- Mihály Apja – Balogh Tamás
- Pataki Zoltán – Hertelendy Attila
- Lutphali Suratgar – Szakály Aurél
- Kalauz – Deák Gábor
- Pincér, kávéházban – Spisák István
- Pincér, bárpultnál – Balázs László
- Járókelő, Gubbióban – Deák Gábor
- Koldus, Rómában – Spisák István
- Fiatal olasz cigányleány – Lőrincz Nikolett
- Prostituált 1., Rómában – Magyar Cecília
- Prostituált 2., Rómában – Lánczi Nikolett
- Részeg, Rómában – Spisák István
- Portás – Balázs László Álarcos – Nagy Péter
- Egy hölgy – Holecskó Orsolya
- Egy másik nő – Pete Zsuzsanna
- Díszlet: Vereczkei Rita
- Jelmez: Vereczkei Rita
- Zene: Horváth Károly
- Dramaturg: Tucsni András
- Súgó: Jurina Beáta
- Ügyelő: Szilasi Attila
- Rendezőasszisztens: Benedek Albert