Lawrence Ferlinghetti 100 éves
Haraszti Mária
100 éves Lawrence Ferlinghetti amerikai költő, aktivista, író, esszéista, műfordító, könyvkiadó, festő, a beatnemzedék nagy hatású teoretikusa. Nem, nem tévedés, Az elme vidámparkja szerzőjének születésnapját San Franciscóban ünnepelték, többek közt saját legendás City Lights nevű könyvesboltjában, mely írók, művészek, értelmiségiek találkahelye évtizedek óta. Ferlinghetti, akinek aznap kézzel festett „Open door” feliratát ragasztották irodájának Columbus Avenue-ra néző ablakára, nem tétlen 100 évesen sem, március 19-én jelent meg önéletrajzi regénye, a Little Boy. Az Üvöltés antológia (Vallomások a beat-nemzedékről) Sükösd Mihály szerkesztésében 1966-ban és 1982-ben is reveláció volt, és úgy tűnik, azóta sem vesztett erejéből, ahogy Sükösd Mihály írja, „a régi beatnikek indulata nem hűlt ki, dühük ma is perzsel”. Pedig az antológia jószerével hozzáférhetetlen, 37 éve nem volt új kiadás, a példányokat kincsként őrzik a rajongók, antikváriumokban csak előjegyezni lehet. Ferlinghettinek két műve szerepel benne, részletek Az elme vidámparkjából és az Ő (Allan Ginsbergnek) című verse, mindkettő Géher István fordításában (itt olvashatóak). Úgyhogy akinek megvan, és van mit kiüvölteni magából, kotorja elő otthon, és olvassa. Ez a könyv nem csak „(a)z ötvenes évek amerikai fiatalsága kételyeinek, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságának, rossz közérzetének kifejezője-hangadója”.terebess.hu/keletkultinfo/ferlinghetti
A Gyönyörű hely ez a világ inkább keserűen ironikus, 1955-ben született, amikor kitört a vietnami háború, új életre kelt a polgári jogi mozgalom. A lenti videón maga Ferlinghetti olvassa fel.
Nagy Gabriella (Litera.hu)
Lawrence Ferlinghetti: Gyönyörű hely ez a világ
Gyukics Gábor fordítása, megjelent az Irodalmi Szemle 2017/7-8. számában (online itt). Saját előadásában címvideónkon.
Vallomás
(Részlet)
Géher István fordítása
(…) Jönnek nekem a bennszülött beatek, hogy azt mondják, nem lehetek „beat” is, meg „elkötelezett„ is egyszerre. Mint teszem például ebben a versben („Megközelítő leírás egy díszebédről, amelyet Eisenhower elnök nyilvános felelősségre vonása tiszteletére rendeztek„), hapsikám. De milyen igaz, amit Williams Seward Burroughs mondott, hogy „Csak a hulla és a kábítós nem izgatja magát, ők ugyanis utolérhetetlenek„. Én viszont egyik sem vagyok. Nem ám, hapsikám. És ez az, amiért az összes albérleti duma a beatnemzedékről és arról, hogy micsoda nagy egzisztencialisták ők, annyit ér, mint a halottnak a csók. Mert Jean-Paul Sartre igenis izgatja magát, és ő mindig is azt ordibálta, hogy az író különösképpen legyen elkötelezett. Elkötelezettség,ez az egyik kedvenc piszok szava neki. Oltárian körülröhögné – az el-nem-kötelezettség eszméjét és a beatnemzedék művészetét. Akárcsak én. És a modern költészetnek az a fertelmes kokós-pálmája, Allan Ginsberg, nemigen mondana ő se mást. Csak a hullák, azok elkötelezetlenek. És a beat hipster nyamvadt nihilizmusa, ha a végére járunk mindannak, ami természetszerűleg következik belőle, az alkotó művész tulajdon magának halálát jelenti. A művész „elkötelezetlensége” pedig úgy, ahogy van, öngyilkos és eltévelyedett változata ugyanennek a nihilizmusnak.
(1956)
_________________
Ő
(Allen Ginsbergnek)
Géher István fordítása
Ő az a prófétákból egy aki eljött
Ő az a piszkos prófétákból egy aki eljött
Ő az szakálla volt az Ó-Testámentomban
csak leborotváltatta Patersonban
Ő az nyakára gégemikrofont köt
midőn szavalóestekre megy
és több ő mint a költők táborából egy
és ő az a jó öreg aki szüntelenül egy
verset körmöl
egy jó öregről
akinek mindenről az jut eszébe Halál
és aki verset körmöl
egy jó öregről
akinek mindenről az jut eszébe Halál
és aki verset körmöl
mintha a képet látnád a képes
Zabpehely-dobozt
egy ember alakja látszik amint fog egy
dobozt
amelyen egy alaknak képe látható
amint fog egy dobozt
és az alak törpül
mindegyre törpül és távolabbra fordul körbe körből
ekképp mutatkozik a zsugorodó való
Ő az a prófétákból egy aki eljött
hogy lássa hallja jelentse jegyzőkönyvvel
a zsugorodó világ
jelenlegi állapotát
Ő az szemében horgas cipőgomboló
keresztül tűzi-fűzi
ahány lábon csak áll a lét
s ahány cipőmadzag hír mindből kibogozza
a valóság természetét
És kiszúrja ő a szemével
mind ami kallódó személy vagy holmi
s kivárja ő vajon nem mozdul-e meg
amint a kandúr őrzi a holt fehér egeret
ha azt gyanítja búvik ott benn
még holmi apró gombolyag élet
és ő csak várja szelíden
mikor mutatja meg magát csak erre les
ha hím ha nő ha semleges
és ő a szelíd Isten báránya véled
elkészíttetve tébolyító bordaszeletnek
És ő utánaböngész minden gyanús leletnek
és összeböngész ő minden személyt vagy holmit
és megvizsgálja azt és megrázogatja azt
amint fehéregeret madzagra akaszt
ki úgy hiszi tán eleven maradt a féreg
és rázza míg megszólal
és rázza míg megéled
és rázza míg megszólal
Ő az a Kandúr éjhosszat ki lopózva lépked
és ott alussza buddhavoltát violaszín alatt
és ott hallgatja a neszt ha tapsot üt három
tenyér
és ott olvassa az írást csont agya-tábláján
ahogy áll
léte tulajdon hieroglifáját
Ő az botvégre tűzött harsogó valag
és harsog ő a kétlábú adó-vevő
és kagylóját füléhez tartja ő
és kagylóját szájához tartja ő
és hall halált halált
Ő az feje egy van s nyelve egy hátulra kötve fel
és nyelve betölti a száját
és szólal ő az állat nyelvivel
és kieszelt aztán egy nyelvet az ember
mit meg nem ért más lelkes állat
és lát az ő nyelve és nyelvre szóra talál
és hall az ő füle hall e beszédre
és füle kétfele áll
és hall halált halált
és nyelve van egy amivel kibeszélje
mit meg nem ért más lelkes állat
Ő az meginduló gyökér sétáló villa-ágas
egy szeme mint a göcsőrt a fej közepében
és szeme kifordul és befordul
és lát és tébolyul
és tébolyul és látva lát
És ő az a tébolyodott szem az egyes szám negyedik
személyben
amelyről senki sem beszél
és ő a hang az egyes szám negyedik
személyben
amelyben senki sem beszél
s amely van mindazonáltal
lopótök fejjel és papír pofával
és haja hosszú tébolyult halálhaj
és erről senki sem beszél
És ő beszél folyvást magáról és szólít holtakat ő
halott szülőjét s elholt Rózsika nénjét
és hajuk hosszú és hosszú a körmük
és nő mindegyre nő
s eljönnek ők úgy jönnek elő a szóban ők
manikűrözetlen
És ő van itt a sötét hajú aki eljött
a sötét szemű a sötét cipős
s kezében ott a jelentés nagy sötét kötetben
És ő az a nagy sötét madár egy lábon billegő s
hallgatja a neszt amint az élet megmutatja
magát
az ideg kagylófödelén
s beszél mivel dalolna s bőréből szabadulna
és belebök nyelvével bőrbe mely kagylófedél
és bekopog szemével a dönget a kagylón
és lát fényt fényt és hall halált halált
amelyről senki sem beszél
Mert ő az a fő s a főbeli látomás
s szemében ott a gyík-tekintet
s az ő kitárult látomása ajtó
amelyben áll ő és kivárja és kihallja
hogy a kéz kopog és tapsol és tapsol és
kopog
fejére Halált Halált
Mert ő az önmaga révült illuminációja
és ő az önnön hallucinációja
és ő az önnön fej-zsugorítója
és forog az ő szeme a világ zsugorodó
fejében
és hallja amint az ő ágyéka szól Halált
Halált
süket zenére
Mert ő az ím aki eljött mind e világnak végezetére
és ő az esendő hús amely ím szóra vált
és ő kibeszéli a szót mit hall a húsban a
csont velejében
és ez a szó Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál Halál
Halál
_____________
Kapcsolódó:
Lawrence Ferlinghetti (1919-) verseiből