Giulietta Masina (1921–1994)

25 éve hunyt el Giulietta Masina olasz filmszínésznő. Federico Fellini rendező felesége és alkotótársa.

1921. február 22-én született San Giorgio di Piano-ban, művelt, szerető családi légkörben. Édesapja Gaetano Masina, népszerű hegedűművész volt, édesanyja falusi tanítónő. Később három testvére született.

Az egyre nehezebbé váló anyagi körülmények miatt Giulietta ötévesen Rómába került anyai nagynénjéhez. A tehetős, művészeti körökben járatos hölgy Giuliettát a lányaként nevelte, ő fedezte fel a kislányban a művészi tehetséget. Masina gyerekkorától kezdve balettozik, zenél, énekel, de hamar kiderül, hogy a színészethez érez elhivatottságot. 

Tizennyolc évesen egy rangos színiakadémiára nyer felvételt – viszont nagy bánatára szülei közbeszólnak: előbb egy civil, biztos szakmát kell kitanulnia.

Giulietta beiratkozik a bölcsészkarra, ahol irodalmat, archeológiát, filozófiát tanul, évekkel később itt szerez bölcsészdiplomát. Az egyetemi évei alatt számtalan színdarabban játszik, az amatőr egyetemi színháztól kezdve más társulatokban bontakoztatja ki tehetségét. Neve egyre jobban cseng a szakmai berkekben, számos neves kritikust elbűvölt sokoldalú tehetsége.

Az országos ismertséget 1942-ben éri el: rádióban szerepel egy vidám, helyenként pajzán sorozatban: a címe Ciccio és Pallina. Giulietta a női főszerepet kapta. A rádiójátékot az akkor még ismeretlen Federicio Fellini írta.

A tehetséges fiatal Federico futólag meglátja Giuliettát, és azonmód lenyűgözi a lány karakteres szépsége, szerelem ez első látásra. Randevúra hívja imádottját – a szerelem rögvest viszonzásra talál.

Egy éven belül összeházasodnak, boldogságukat nem árnyékolja be a II. Világháború sem. Kis idő múlva Giulietta teherbe esik, de egy baleset miat elveszíti a babát. Második terhességét kihordja, Pier Federico 1945 tavaszán egészségesen megszületik, de pár hét múlva elveszítik. A tragédia mélységét fokozza, hogy Guliettának nem lehet több gyereke. A legtöbb házasságot megingatja a közösen átélt tragédia, ám a Fellini házaspárnál nem így történt – ezek után még erősebben kötődtek egymáshoz, hiszen egymáson kívül nem maradt senkijük. Fellini szerint az elvesztett kisbaba még szorosabb köteléket teremtett, mint azok a gyerekek, akik megszülettek volna. Masina mondta egy interjúban: „Federicónak én vagyok a felesége, a szeretője, az anyja, a lánya, a testvére.”

A házaspár komolyan dolgozik azon, hogy a munkában nyerjen értelmet az életük. Masina színházban játszik, énekel, táncol, férje forgatókönyveket ír – mindketten komoly sikereket és elismerést érnek el. Sokat lendít a karrierjükön Fellini Rosselinivel való barátsága, aki felkarolja a két fiatal tehetséget. Masina először Rosselini filmjében kap egy pár mondatos szerepet, később Lattuada foglalkoztatja Nincs irgalom című drámájában. Masina egy jelentős mellékszerepet játszik, egy bohókás prostituáltat alakít olyan szikrázóan, hogy Ezüst Szalag Díjjal jutalmazzák játékát.

Masina más volt, mint az akkori, szobor szerűen tökéletes szépségideál: alacsony, kirobbanóan temperamentumos, pikáns arca érdekes elegye a gyermeki bájnak, a kamaszos pimaszságnak, a leplezetlen kacérságnak. A hangja igen mély, rekedt, kissé fiús, Fellini szerint ez a hang „egyszerre volt érzéki, és érzékeny, szenvedélyes és sebezhető”. A karakteres külső adottságai ellenére sugárzóan szép, különleges nő volt, aki a legkülönfélébb érzelmek széles skáláját tárta elénk. Akár egy pillanaton belül át tudott váltani teljesen más mentális állapotba. Külön specialitása, hogy tudott szűzies, éteri tisztaságú, gyermeki nőalakokat játszani, és tudott romlott, laza erkölcsű típusokat is bemutatni – előfordult, hogy akár egy szerepen belül, mi több, pár másodpercen belül is éles váltással játszotta a két típust.

A nemzetközi figyelem az Országúton kapcsán terelődött rá – Fellini költőien szép művében Gelsomiát, a félbolond mutatványoslányt alakítja, aki ma már kultikus figura. Olyan meggyőzően alakítja az ártatlan, suta, szerencsétlen sorsú androgün kamaszlányt, hogy a közönség máig is hajlamos vele azonosítani, noha a színésznő a magánéletben korántsem hasonlított rá – kivéve talán a játékossága. Az alakításért számtalan díjjal elhalmozták, a kritikusok egybehangzó véleménye szerint Masina egyike a legkiválóbb színésznőknek.

Két év múlva a Cabiria éjszakái címszerepét játssza – a szerep különlegessége, hogy Cabiria egy igazi clown; nem hagyományos, démoni céda, hanem egy afféle női Chaplin. Masina nagyon szerette ezt a szerepét, elmondása szerint sok köztük a hasonlóság.

A film szintén hatalmas nemzetközi sikert ért el. Ezek után hosszú évekig nem forgat férjével, más rendezőknél csillogtatja meg egyéniségét, ennek ellenére ezek a filmek nem kapnak kellő figyelmet, így Masina fokozatosan háttérbe szorul. Az olasz rendezők konkurenciának számítanak, külföldre meg ritkán vállalt forgatást – Fellini ragaszkodott hozzá, hogy maga mellett tudhassa. Ráadásul Fellini olyan filmeket álmodik meg, amelyekben nemigen van felesége karakterére megfelelő szerep.

A Júlia és a szellemek volt a következő jelentős film Masina repertoárjában – ami különleges benne, az az éles váltás. A kirobbanóan temperamentumos, életvidám, játékos Giulietta most átváltozik egy csendes, gátlásokkal küszködő szomorkás polgárasszonnyá.

Giulietta élete utolsó két évtizedében ritkán vállalt filmszerepet, nézete szerint az olasz film felhígult, nem volt hajlandó gyenge minőségű filmekhez adni a nevét. Rádiós műsorokat vezetett, könyvet írt, pszichológiai tanácsokat nyújtott a hozzá fordulóknak, megtestesítője volt a korabeli modern, felszabadult, ám odaadóan szerető nőtípusnak. Kimagasló emberszeretetét az UNICEF-ben is bemutatta, évtizedekig volt Olaszország nagykövete.

1985-ben eljátszotta a Ginger és Fred című Fellini-film főszerepét, Mastroiannival az oldalán. Ez a film is egyike volt Fellini szerelmi vallomásainak. Két idősödő, ex varieté táncosról szól, akik egy karácsonyi műsorban újra találkoznak, hogy előadják hajdani táncukat.

A kilencvenes évek elején a Cinecitta egyre inkább tönkremegy, ami ront Fellini és Masina kedélyállapotán és anyagi helyzetén. 1992-ben megtudják, hogy Giulietta élete veszélyben forog, rákos, operálhatatlan agydaganata van. Fellini nagyon aggódik felesége állapota miatt, talán ez is közrejátszik, hogy egy tervezett szívműtét után agyvérzés éri. Masina titokban jár kemo-, majd sugárterápiára, vészesen romló állapota miatt előre hozzák az aranylakodalmat.

Fellini megelőzi: 1993. október 30-án meghal, teljesen váratlanul – pont az ötvenedik házassági évfordulójukon. 1994. március 23-án Giulietta is eltávozik, négy hónappal férje halála után.

(Visited 75 times, 5 visits today)
%d blogger ezt szereti: