Az év emlőse: a vadmacska

A vadmacskát választotta 2024-ben az év emlősének a magyarországi Vadonleső program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.

Az európai vadmacska küllemében nagyon hasonlít a házi macskához, de életmódjában, viselkedésében vérbeli vadállat. A Skóciától Dél-Európáig, keletre a Kaukázus hegyvonulatáig megtalálható ragadozó a nappalokat sűrű erdők, bozótosok mélyén, sziklaüregekben, fák odvában meghúzódva tölti. Az éjszaka leple alatt a nyíltabb terepen, erdei tisztásokon vadászik.

Tápláléka csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll: rágcsálókat, madarakat, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is ejthet.

Táplálékösszetétele elsősorban a kínálat függvénye. Mezei pockokban bővelkedő években több vadmacska is kizárólag ezeket a mezőgazdasági károkat okozó kisemlősöket fogyasztja.

A genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével a jövőben fog kirajzolódni a vadmacskaállományok valódi természetvédelmi helyzete. De már most is látható, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció (a házimacskákkal való keveredés) mértéke jelentősen nőtt, ami veszélyezteti az állomány hosszú távú fennmaradását.

A különböző forgatókönyvek alapján a kutatók arra jutottak, hogy evolúciós szempontból nagyon rövid idő alatt, 200-300 éven belül a hibridizáció hatására a vadmacskák genetikailag visszafordíthatatlanul átalakulnak, ami lehetetlenné teszi megkülönböztetésüket háziasított társaiktól, mint ahogyan az megtörtént már például Skóciában és Magyarországon is.

Az európai vadmacska a 19. és 20. századi intenzív vadászat, a nagymértékű fakitermelés áldozatául esett, a kontinens egyes részein teljesen eltűnt.