Farsang végéhez érve, a mulatozás is befejeződött. A Csemadok bősi alapszervezete és Bős város önkormányzata 2023. február 21-én már 11. alkalommal rendezte meg a farsangvégi bőgőtemetést a helyi székház előtti téren. A férfiak forralt bort készítettek, főzték a gulyást, az asszonyok hagymás zsíroskenyérrel és siskával kínálták a résztvevőket. A zenét Vida György szolgáltatta.
Nagy Anikó rövid ismertetője után az óvodások műsora következett, amit a szereplők nótázása követett.
A szertartást egy alkalmi plébános és segítője, a PIAkónus végezte.
Az eseménysor végén a dereglyére fektetett nagybőgőt nótaszóval kísérték utolsó útjára, majd jelképesen eltemették. A bőgőtemetés mulatozással ért véget.
Európa minden népénél, így nálunk is ismert, és katartikus, ill. gonoszűző jellege is volt. Az eltemetés, a faluból történő kiűzés, kihajtás gondolata egyformán kapcsolódhatott élő emberhez, szalmából, rongyból stb. készített bábuhoz és egyéb, a telet, a hideget, a fagyot megszemélyesítő tárgyhoz.
A téltemetés változatai farsangtemetés, bőgőtemetés elnevezéssel farsang keddjén (→ halottas játék), a böjti savanyú leves, a dög stb. jelképes kihordásaként → kiszehajtás néven virágvasárnap is szokásban voltak.
A szlovák falvakban a fekete vasárnapi szalmabábu kihordásához énekelt szöveg utal gyakran a tél kiűzésére. Rochovcén és Markuskán énekelt szöveg így szól: „Odaviszem, odaviszem ezt az átkozott telet, idehozom, idehozom azt a meleg nyarat”. Itt a szalmabábu vízbedobását – amint a cselekmény végzői mondták – azért végezték, hogy elvigyék a telet a patakba és jöjjön a nyár.
Csehországban farsangkor egy szalmabábot hóval temettek be, Gergely napján pedig vidám menetet rendeztek, amelynek közepén szalmával kitömött emberi alakot vittek.
A német egyházi hatóságok tiltásából tudjuk, hogy Bautzenben 1523-ig – valószínűleg ezután is – szokásban volt, hogy február 22-én, amikor a tavasz ébredésének ünnepét tartották, a telet egy kitömött szalmabáb alakjában hordozták végig az utcán, majd a város melletti dombon elégették.
Thomas Hiärn ad hírt arról, hogy Észtországban újévkor egy szalmacsomóból férfialakot készítenek, amit „metziko”-nak neveznek és azt mondják róla, hogy a barmokat megvédi a vadállatoktól és megőrzi a határt.
Az észtek Gyümölcsoltó Boldogasszonykor készítették a bábut, amit egyik évben férfinak, a másikban nőnek öltöztettek. A bábut feltették az istálló padlására és tavasszal énekszóval hordozták körül a faluban, majd kivitték az erdőbe és egy fára helyezték.
Württembergben, Tübingenben stb. farsang végén temették a szalmabábut.
Oroszország muromi kerületében a női ruhába öltöztetett szalmabábut teknőbe fektették, majd a vízbe dobták. (Magyar néprajzi lexikon)