William Faulkner, az ültetvényes világ pusztulásának krónikása

William Faulkner
William Faulkner

125 éve született William Faulkner Nobel-díjas amerikai író, a XX. század egyik legnagyobb hatású irodalmi nagysága.

Tekintélyét regényei, novellái, versei, filmforgatókönyvei és újító írói stílusa alapozták meg. A Dél irodalmi újjászületésének legmarkánsabb képviselője.

Nemcsak a hagyományos, ültetvényes világ pusztulásának krónikása volt, hanem az egyetemes emberi lét hiteles bírája is, aki szinte egy mikrokozmoszban látta meg a déli társadalomban a modern világ bűneit.

Mozgalmas élete során volt eladó, alkoholcsempész, mosogató, szobafestő, egykori egyeteme postahivatalának vezetője, a kanadai légierő tagja. 

Első regénye, A katona zsoldja nem keltett feltűnést, és később is hiába juttatta el regényeit, verseit és elbeszéléseit különböző magazinoknak, visszautasításra talált. Végül 1929-ben két regénye is megjelent: az önéletrajzi fogantatású Sartoris, amelynek főhősét dédapjáról mintázta, valamint első remekműve, A hang és a téboly.

1930 és 1942 között születtek Yoknapatawpha ciklusának olyan remekművei, mint a Míg fekszem kiterítve, a Szentély, a Megszületik augusztusban, a Fiam, Absolon, a Tanyán és az Eredj, Mózes.

A Nobel-díj átvételekor mondott híres beszédében hangot adott abbeli meggyőződésének, hogy az ember az önpusztítással fenyegető világban is fennmarad.

Gondolatait mind a mai napig tanítják az egyetemeken:

 „Ha egy írót érdekel a technika, forduljon a sebészhez vagy a falazó kőműveshez. Nincs automatikus módja az írásnak, nincs leegyszerűsített megoldás. A fiatal író számára bolondság lenne akármilyen elméletet követni. Tanulj a saját hibáidból – az emberek csak a saját tévedéseikből tudnak okulni. Az igazi művész az, aki nem hisz abban, hogy bárki is elég jó ahhoz, hogy tanácsot tudjon neki adni – hiúsága páratlan. Mindegy mennyire tiszteli az idős írót, célja, hogy felülmúlja.

A hang és a téboly (1959):

További hasonló témájú videók