Már 15 évesen komponált: Takács Jenő

120 éve született Takács Jenő zeneszerző, kiváló zongoraművész, népzenekutató és zenepedagógus.

Zenei tanulmányait 12 évesen Buresch Jenő soproni zeneiskolájában kezdte. 1916-tól kezdve gyakran koncertezett a városban, első önálló zongoraestjét 1921-ben, Kismartonban adta. Tizenöt éves korától rendszeresen komponált. 1920-ban érettségizett, majd 1921 és 1926 között a bécsi Zeneakadémia növendéke lett, ahol Paul Weingartentől zongorát, Joseph Marxtól zeneszerzést, Richard Stöhrtől összhangzattant, Hans Gáltól pedig ellenpontot tanult.

1922-ben a salzburgi Kamarazene Egyesület első díjjal jutalmazta hegedű-zongoraszvitjét. 1926-ban találkozott első ízben Bartók Bélával. 1927-től 1932-ig a kairói konzervatórium (Conservatoire de la musique) zongoratanára. Egyiptomi tartózkodása alatt tanulmányozta az arab zenét, az Arab Zene Intézete (Institute de la Musique Arabe) előadásait is látogatta. 1932-től két évet töltött a Fülöp-szigeteken, ahol a Manilai Egyetem (University of the Philippines in Manila) zongora- és zeneszerzés tanszakát vezette, valamint a helyi primitív törzsek ősi zenéjét gyűjtötte és rögzítette. A tanítási szünetekben Japánban és Kínában koncertezett.

1934-ben koncertezett Kairóban és Alexandriában, majd hangversenykörutakra indult és előadásokat tartott Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Magyarországon. Novembertől ismét a kairói konzervatórium professzoraként tevékenykedett egészen 1937-ig. 1938-ban az Egyesült Államokban koncertezett.

1939-ben Sopronba költözött és felvette a magyar állampolgárságot. Az 1940-41-es tanévben zongoratanár volt a szombathelyi városi zeneiskolában. 1942 és 1948 között a Pécsi Konzervatórium igazgatója volt, vezette a városi zenekart és részt vett a helyi hangversenyélet megszervezésében.

1947-ben és 1948-ban koncertezett Olaszországban és Svájcban, egy ideig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként Rómában tartózkodott. 1948-ban végleg elhagyta Magyarországot, először a genfi konzervatórium vendégtanára lett, majd 1952-től 1970-ig a Cincinnati Egyetem (College-Conservatory University of Cincinnati) zongora- és zeneszerzéstanáraként működött. Az utolsó tanévben megkapta a „Fellow of the Graduate School” címet. 1970-ben visszatért Burgenlandba, szülőfalujában, Siegendorfban (Cinfalva) telepedett le. 1987-ben az Osztrák Zeneszerzők Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta.

Életművét főként vokális, zenekari, kamara- és zongoraművek alkotják. Nílusi legenda című balettjét 1940-ben mutatták be, 1948-ig huszonhétszer került műsorra a Magyar Állami Operaházban. Versenymű zongorára, vonószenekarra és ütőhangszerre című művét 1947-ben Alfred Brendel mutatta be a lausanni rádióban. Több kompozícióját (például Partita für Klavier solo) Paul Badura-Skoda vitte nemzetközi sikerre.

Hosszú pályafutása során számos elismerésben részesült, 1962-ben Burgenland tartománytól Nagy Emlékérmet (Großes Ehrenzeichen des Burgenlandes), Siegendorfban díszpolgári címet, 1963-ban Osztrák Állami Díjat, 1976-ban Burgenland Tartomány Kulturális Díját, 1977-ben Liszt-emlékérmet, 1981-ben Bartók-emlékérmet, 1982-ben Kéry-kitüntetést és Cinfalván emlékgyűrűt, 1983-ban Kodály-emlékérmet, 1990-ben Bartók-Pásztory-díjat, 1993-ban Bécsben Arany Érdemérmet és Eisenstadtban Haydn-érmet, 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Kiskeresztje kitüntetést, 1997-ben Burgenland Komturkeresztje kitüntetést, 2000-ben Pro Cultura Hungarica-díjat, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést és Nagy Osztrák Állami Díjat kapott.

Kapcsolódó:

Radics Éva: Cinflavától Cinfalváig (TAKÁCS JENŐ ZENESZERZŐ ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA)