A galaktikus boldogság kutatója

165 éve született Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857–1935), akinek a nevét ma mindenki ismeri, akit érdekel az űrkutatás. Neki köszönheti a világ az „űrhajózás Pitagorasz tételét”, vagyis a rakétamozgás alapképletét, az ún. Ciolkovszkij-egyenletet.

Kevesebben tudják, hogy Ciolkovszkij szinte egész életén át foglalkozott léghajók és a zeppelinhez hasonló irányítható repülő objektumok tervezésével, kétkezi kivitelezésével és kipróbálásával. Ebből a témából tartotta első nyilvános tudományos előadását. A fémből épített, irányítható légi járművekről beszélt 1887 tavaszán Moszkvában a Természettudományi Társaság tagjai előtt. Innen szinte már egyenes út vezetett az űrhajótervezéshez.

A levegőben mozgó, ember készítette tárgyak egyszerű változata is lekötötte Ciolkovszkijt. Kikapcsolódást és gyermeki örömforrást talált a papírsárkány-készítésben és eregetésben.

Ha fújt a szél, Ciolkovszkij a háza közelében lévő dombon papírsárkányt eregetett, hol egyedül, hol közeli barátaival, hol diákjaival, akiknek a fizikatanítást színesítette ezzel a tevékenységgel.

 

Az utókor Ciolkovszkij gazdag életművéből csak a rakétaépítéssel kapcsolatos munkákat jegyezte meg. Kevesen tudják, hogy maga Ciolkovszkij első sorban humán gondolkodónak tartotta magát, nem fizikusnak, és minden kutatása végső céljának az emberi boldogság és az örök élet reális lehetőségeinek megteremtését tekintette. Ezzel a modernkori orosz kozmizmus eszmerendszerének meghatározó alakjává vált.

Életútját rengeteg nehézség és tragédia kísérte. Ennek ellenére az életszeretetet tartotta az emberiség legmagasabb rendű motivációs erejének. Ciolkovszkij életszeretete szigorú aszkézisben valósult meg. Nem az élet örömeit, hanem az élet eszméjét szerette. Magába forduló, zárkózott ember volt, aki egyrészt csak belülre figyelt, saját gondolatait kutatta és tesztelte. Ugyanakkor napi szinten precíz megfigyeléseket folytatott a Földön és a világűrben zajló fizikai folyamatokról. Vagyis a látszólagos zárkózottsága mellett a lehető legszélesebb értelemben nyitott volt a világra. Ugyanakkor minden lényegtelen impulzust kiszűrt a mindennapok zajából és csak a számára érdekes tudományos kérdések megválaszolásához szükséges információra koncentrált. Ebben, paradox módon, segítette a gyermekkora óta életét megkeserítő súlyos nagyothallás és rövidlátás, mert ténylegesen csak azzal tudott foglalkozni, amire tudatosan ráfókuszált.

Videó:

Április 12-én tartják az űrhajózás világnapját. Ebből az alkalomból emlékezett meg a Panorama Rossica Műhely 2020-ban Konsztantyin Ciolkovszkijról, az űrhajózás elméleti atyjáról. Előadó: Gyimesi Zsuzsanna. Operatőr: Barabás Bíborka. Vágó: Mészáros Zsófia.