A II. világháború vége

felszabadulás szovjetAz európai harci helyzet 1945 május elejére jutott odáig, hogy egyrészről Alfred Jodl német tábornagy május 7-én Reimsben a nyugati szövetségesek előtt, másrészről május 9-én Potsdamban a Cecilienhof kastélyában Wilhelm Keitel német vezértábornagy a szovjet Vörös Hadsereget képviselő Zsukov marsall előtt aláírta a feltétel nélküli kapitulációt. (Ekkor Prága és Zágráb környékén elszigetelt német csapatok még utóvédharcokat folytattak.) Az utóbbi időpont előtti napon már fegyverszünet volt és folytak a tárgyalások, ezért Európában sok állam választotta május 8-át a Győzelem Napjának. A szovjetek május 9-én emlékeztek meg ugyanerről a dicsőségről, azóta ez beépült az orosz nemzeti mitológiába és minden évben a Vörös téri felvonulással ünneplik, hogy megnyerték az általuk nagy honvédő háborúnak nevezett katonai konfliktust.  A II. világháború vége után alakult ki a szovjet birodalmi tér azoknak az államoknak a részvételével, ahol a Vörös Hadsereg átvonult. A birodalomépítés természetesen nem állt meg, Európa határain kívül folytatódott.

Az Egyesült Államokban élő John Lukacs történészprofesszor előadása a címben foglalt Állam, nemzet, nép történeti fogalmak változó jelentéseit és a nekik megfeleltethető valós társadalmi tények egymáshoz való viszonyát vizsgálja – elsősorban a XI-XX. századi magyar történelem összefüggésében.

Az előadás helye és időpontja: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatikai épülete (Budapest XI., Magyar tudósok körútja – régi nevén Pázmány Péter sétány – 2.), Kozma László nagyelőadó; 2005. október 24., 19:30.


A Molotov–Ribbentrop-paktum • dr. Kozári József előadása

1939. augusztus 23-án a késő esti órákban Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos, valamint Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter az elégedetten mosolygó Sztálin jelenlétében írta alá a Kremlben a rendkívüli gyorsasággal tető alá hozott német-szovjet megnemtámadási szerződést, valamint annak titkos záradékát.

Szovjet katonák a németek, magyar katonák a szovjetek soraiban

Sokáig nem nagyon volt téma a történetírásban sem, de tény: sok szovjet katona állt át a német oldalra a második világháborúban. „Három módon kerülhettek szovjet állampolgárok a németek oldalára: egyrészt a német propaganda a háborút a bolsevizmus elleni háborúként hirdette a Vörös Hadsereg tagjainak. Célként a sztálini rendszer megdöntését propagálták. A propaganda sikerét mutatja, hogy már a háború elején sok szovjet katona állt át. Másrészt a németek oldalán harcoló szovjet katonák nagy része hadifogolyként került az ellenséges alakulatokhoz, akik a túlélés reményében tagozódtak be a hadseregbe. Harmadrészt a meghódított területek lakói is beálltak a német szervezésű csapatokba” – mondta el Stark Tamás, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa a Szigma e heti adásában.

A történész hozzátette: annak ellenére, hogy a németek kezdetben nem terveztek szovjet alakulatot létrehozni, a túljelentkezés miatt erre mégis sor került. A bizalmatlanság miatt viszont a Vörös Hadsereg elleni akciókban nem vetették be őket. Kezdetben kisegítő feladatokat kaptak, de a háború előrehaladtával szükség volt rájuk is. A második világháborút túlélő, az ellenség soraiban harcoló szovjet katonák többségét az angol és amerikai csapatok átadták a Szovjetuniónak, ahol döntő többségük Gulag-táborba került, sokukat pedig azonnal kivégezték.

Azok a magyar katonák, akik a szovjetek oldalán harcoltak, hadifogolyként végezték a háborút követően. A szovjetek nem tettek különbséget azok között, akik átálltak, és azok között, akik végig ellenük harcoltak a háborúban.