Fónod Zoltán 90 éves

0 nézet

0 szereti

2020. október 29. csütörtök

Szerző: Gyula

Screenshotok

Televíziónk archívumában található az alábbi részlet, illetve a 2010-es esemény teljes felvétele: a Magyar Köztársaság Nagykövetségén lezajlott köszöntő ünnepségen Dobos Lászlót, Duba Gyulát, Fónod Zoltánt, Szeberényi Zoltánt, Tóth Elemért és Zirig Árpádot köszöntötték jubileumuk alkalmából.

Erőt, egészséget kívánunk!

FÓNOD Zoltán (Ekecs, 1930. október 29.): irodalomtörténész, publicista, kritikus, egyetemi docens. Iskoláit szülőfalujában és a Somogy megyei Csurgón végezte, itt érettségizett 1950-ben. 1954-ben a po.-i Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán, 1958-ban (az előbbi intézmény jogutódján) a Komenský Egyetem BTK-n magyar–történelem szakot végzett. 1969-ben bölcsészdoktori, 1984-ben kandidátusi címet szerzett. 1950-től tanár, 1955-től újságíró, a Szabad Földműves munkatársa, 1960-tól az Új Szó kulturális rovatának vezetője, 1969–1970-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója, 1970–1972- ben az Új Szó külpolitikai rovatának vezetője, 1972-től 1978-ig, politikailag motivált leváltásáig ismét a Madách Kiadó igazgatója és irodalmi vezetője, 1979-től végleges eltávolításáig (1983) főszerkesztője volt. 1983-tól adjunktus, majd docens a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, 1986 és 1989 között tanszékvezető.

A tanári hivatását 1998-ban fejezi be, 1996-tól az Irodalmi Szemle, 1998-tól a Szabad Újság együttes főszerkesztője lesz. 2003-tól csupán az Irodalmi Szemle irányítására koncentrál.

Munkássága elismeréseként 1987-ben Madách Imre-, még ugyanebben az évben – elsőként a díj megalapítása után – Fábry Zoltán-díjat kapott. Életművéért A Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki (1990); 1999-ben A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Nívódíját kapta a Szétszóródás után című kötetéért. 2000-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2001- ben a Magyar Művészetért Díjat kapta, 2002- ben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll Díjjal tüntette ki. 2004-ben a Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával jutalmazták.

2001-től az MTA külső köztestületi tagja.

Cikkei, glosszái, művelődéspolitikai esszéi 1956-tól jelennek meg. Az ötvenes-hatvanas években kifejtett közírói munkásságát az alkalomszerű írások, kultúrpolitikai reflexiók, recenziók, irodalmi portrék közlése mellett a kölcsönös megismerés igényétől motivált interjúk készítése jellemezte, melyekben a magyar, a cseh, a szlovák kulturális és politikai élet kiemelkedő személyiségei szólalnak meg.

A hetvenes évek második felében átrendeződik irodalmi tevékenysége. Egyre inkább a hagyományébresztő és -őrző forráskutatás, az irodalomtörténet és -kritika foglalkoztatja. Számos antológiát állít össze a két háború közötti és a kortárs irodalomból. Figyelemmel kíséri a kortárs irodalom jelenségeit, de kutatói tevékenysége főként az 1918–1945 közötti időszakra irányul, a két háború közötti időszak kisebbségi magyar irodalmának feltárásán és kritikai számbavételén fáradozik. Tevékenységének legfőbb eredménye Fábry Zoltán munkásságának feltárása, rendszerezése és folyamatos közzététele (vö.: F. Z.: Összegyűjtött írásai 1–12.), életművének monografikus feldolgozása (Megmozdult világban, Fábry Zoltán élete és munkássága, Po.,-Bp.,1987; Perben a történelemmel, Fábry Zoltán élete és munkássága, átdolgozott kiadás, 1993). A korszak irodalomtörténeti összefoglalása (Üzenet, A csehszlovákiai magyar irodalom 1918–1945., Bp., 1993, Po., 2002.) már hozzáférhető.

A második korszak irodalmának kutatása (1945-től napjainkig) folyamatos, bizonyos részeredményei már olvashatók a Számvetés c. kötetben.

A nyolcvanas évek elejétől szervezte A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonának kiadását, melyet a pártállami irodalompolitika többszörösen elgáncsolt, s kiadására csak 1997-ben került sor. Mind a korábbi, mind a bővített, javított irodalmi lexikon főszerkesztőjeként meghatározó szerepe volt a kiadvány minőségi igényei meghatározásában, s abban is, hogy a tudást terjesztve rangos kiadvány hirdesse a kisebbségi irodalom szerepét és helyét az egyetemes magyar irodalomban.

Művei: Virradat, antol. (szerk.), 1974; Az idő sodrában, antol. (szerk.), 1975; Együtt a harcban, antol. (szerk.), 1976; Jelenlét, versantol. (szerk. Zalabai Zsigmonddal), 1979; Vallató idő, tan., 1980; Az Út 1931–1936, antol. (szerk.), 1981; Körvonalak, tan., 1982; Frigyes Karinthy: Heuréka! (szlovák nyelvű válogatás és utószó), 1985; Tegnapi önismeret, tan., 1986; Kőtábláink, vál. tan., 1990; Rövid áttekintés az 1945 utáni magyar irodalomról (módszertani segédkönyv), 1991; A csehszlovákiai magyar irodalom története 1918–1945, egyet. jegyz., Po. 1992; Szétszóródás után, tan., 1998; Közelkép. Irodalomról, közéletről, interjúk, 2000; Számvetés. Irodalmi tanulmányok, kritika, közírás, 2003; Ugrás a semmibe. (Cseh)szlovákiai magyar elbeszélők 1918–2003. ant., (szerk.), 2004.

Irodalom: Mezey László Miklós: Két csehszlovákiai magyar tanulmánykötet, Új Forrás 1984/5; Dusza István: A történelmi idõ függvényében, ÚSZ 1988. aug. 25.; Pomogáts Béla: Olvasónapló, MHírl 1988. máj. 6.; Botlik József: Tegnapi önismeret, Kritika 1988/5; Filep Tamás: Szlovákiai könyvkörkép, Könyvvilág 1987/6; Kappanyos András: Úton a szintézis felé, Népszab. 1983. ápr. 9.; Lacza Tihamér: Közös dolgainkról, Hét 1987/22; Sándor László: Nemzeti tudat – mai önismeret, ÉS 1987/25; Szeberényi Zoltán: F. Z. könyveiről. = Visszhang és reflexió, 1986; uõ.: Egy korszak irodalmi öröksége, ISZ 1994/3; Alabán Ferenc: A hiteles önismeret szellemisége. = Noék az Ararát tetején. A hetvenévesek antológiája, 2000; uõ.: Irodalomtörténet kritikai dilemmákkal, ISZ 2004/4.

(Forrás: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. Madách-Posonium, Pozsony

Kiemelt kép: Fónod Zoltán feleségével, Marika nénivel • forrása: Lovász Ákos FB-oldala