Glatz Oszkár, a „gyökereztető festő”

Glatz Oszkár (önarckép)

150 éve született Glatz Oszkár (1872–1958) naturalista nagybányai posztimpresszionista stílusban alkotó festő. Erőssége az alak, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Kossuth-díjas (1952), kiváló művész (1953).

Bécsben és Münchenben folytatott művészettörténeti stúdiumok után 1892-től Hollósy Simon magániskoláját látogatta, 1893-tól a Julian Akadémián képezte magát. 1895-ben rövid időre visszatért Münchenbe, 1896-tól már Nagybányán, az Izvorán festett. 

1898 után már nem ment Nagybányára, a Nógrád megyei Bujákon festett, meg a Dunántúlon, és a Balatonnak is nagy festője lett.

A MIÉNK törzstagja volt, s részt vett a Szinyei Társaság alapításában. 1914–1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított.

Glatz Oszkár hagyatéka (Ács Attila kisfilmje)

1900 után Bujákon (Nógrád vármegye) alakította ki naturalista stílusát. A paraszti típusokat idilli képekben jelenítette, a népviseleti motívumokat külsődlegesen használta fel. Számos műve van a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában, valamint a család akarata szerint Buják község ajándékba kapott 40 olajfestményt. Ez a gyűjtemény a bujáki Glatz Oszkár Művelődési Központban tekinthető meg. 

Kiemelt kép: Glatz Oszkár: Gyerekek a domboldalon, 1932 (forrás: Műtárgy.com)

Kapcsolódó:

T. Pataki László: „Czifra” idők nyomában