Örökös kívülálló, öntörvényű, nagy festő volt

Vaszkó Erzsébet (MTVA archívum, MTI-fotó)

120 éve született Vaszkó Erzsébet festőművész, érdemes művész (1985). A Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János növendékeként végezte el 1925–29. között. Az Új Művészek Egyesülete (UME) kiállításán mutatkozik be először, amelynek 1931-től tagja. A Velencei Biennálé kiállítója (1940).

1944-ben kerül sor első önálló kiállítására az Alkotás Művészházban. Újabb munkáit az Ersnt Múzeumban mutatja be, ezután csak 1964-ben láthatja újra a közönség a munkáit.

A negyvenes években sötét tónusú tájképeket fest máramarosi tájrészletekről. Csendéleteiben szenvedélyes expresszivitással írja át a természeti, növényi formákat. A háború után ezt a külső élményre támaszkodó festészetet váltja fel a zárt geometriai formák használata.

Az ötvenes években szinte alig fest, az IPARTERV irodájában dolgozik grafikusként. A hatvanas években teljesen új kifejezésmóddal jelentkezik. Leginkább Paul Klee hatását, vagy annak festészetéhez hasonlítható nonfiguráció jellemzi festészetét: sötét árnyalatú képei lírai fogantatásúak, a lélek belső történéseiről vallanak. A szentendrei művésztelepen 196–63-ban Fónyi Géza műtermében dolgozik. Az 1980-ban megalapított Szentendrei Grafikai Műhely tagja lesz.

1983-ban kerül sor retrospektív kiállítására a Szentendrei Képtárban. Ez alkalomból jelenik meg Hann Ferenc könyve Vaszkó E. festészetéről.

Fent:

Az Egy mű, egy történet sorozatban a Ferenczy Múzemi Centrum egy-egy művét mutatják be a hozzá kapcsolódó háttértörténettel.
Ezúttal Kigyós Fruzsina művészettörténész beszél Vaszkó Erzsébet Halálhajó című alkotásáról.
Ferenczy Múzeumi Centrum www.muzeumicentrum.hu

Kapcsolódó:

Vaszkó Erzsébet, aki zseni volt

 

(Visited 11 times, 3 visits today)