Kiss Pénteki színház • Übü király (1987)

„A színház állt élete, gondolkodása középpontjában – írta Hizsnyan Géza Kiss Péntek Józsefről. (…) Első sikereit a hetényi Csokonai Kisszínpaddal aratta, amellyel a magyar irodalom egyik jelentős, de a színházak által méltatlanul elhanyagolt drámai életművét megalkotó Hubay Miklós két művét is színpadra vitte (Túszszedők, Búcsú a csodáktól), de Hetényben rendezte meg Tom Stoppard Hamlet-átiratát is. Ezzel a rendezésével először nyerte el a Jókai Napokon a legjobb rendezőnek járó díjat (1986), melyet az elkövetkező két évben is neki ítélt a zsűri. Akkor immár az általa alapított komáromi Mai Színházi Stúdió előadásaiért (László Aladár: Éjszakai ügyelet, Alfred Jarry: Übü király). Velük vitte színre Jean Genet A cselédek című egyfelvonásosát is (1989). Abban az időben mindkét darabválasztáshoz komoly bátorság kellett, s mindkettő a reveláció erejével hatott (értem itt az Übü királyt és A cselédeket).”

Kiss Péntek Jóska valóban fáradhatatlan volt, élete utolsó éveiben még létrehozta és feltöltötte saját YuoTube-csatornáját, hogy közkinccsé tegye azokat a színházi előadásokat, amiket sikerült dokumentálni az utókor számára.

Ezek közül ma egy színháztörténeti kuriózumot kínálunk az abszurd dráma atyjától – a kép- és hangminőség az akkori rögzítési és tárolási technikáknak felel meg:

Mai Színházi Stúdió, 1987 – Alfred Jarry: Übü király

„Előadásunk nagy sikerrel szerepelt egy Katowicében rendezett nemzetközi színházi fesztiválon és a Jókai Napokon. Itt elnyerték a korszerű színházi törekvések népszerűsítésének díját, a legjobb rendezés díját (Kiss Péntek József), valamint három színészi teljesítményért járó díjat: a legjobb férfi alakítás díját (Németh István), a kiváló színészi teljesítményért (Haulitusz Anikó és a felejthetetlen barát, Szűcs Jenő).”

FENT:

„Találtam egy interjút – magammal; elég érdekes, gondoltam, megosztom…” • A KRÁLIK TV felvétele 2012-ből

A darabról:

Übü király

Alfred Jarry 1896-ban írt darabja, az Übü király jócskán megelőzte saját korát. Egy gátlástalan, kisszerű és törtető alak kifigurázása nem lett volna újdonság a kor embere számára – de Übü papa
nem pusztán egy jellem karikatúrája volt. A darab sajátos keveréke a bohóckodásnak és egy groteszk, abszurd világnak, maró gúnnyal megírt, sötét paródiája az ostobaságnak, nagyképűségnek
és gyávaságnak, egy amorális, gyermeteg embernek, az esztelen hataloméhségnek.

Übüt „paprikajancsi”-nak titulálták születésekor, negatív felhanggal, s valóban az is: a hatalomvágytól elvakult és elvek nélküli ember ferde, nagyhasú, bamba vigyorú, visszataszító tükörképe.

Kevesen voltak, akik védték a darabot megszületésekor. Catulle Mendés, Jarry egyik pártfogója írta: „Macbeth óriási, szennyes paródiája ez… meg Napóleoné… s immár örökre, feledhetetlenül létezik.”

Maga sem tudta, mennyire igaza van – megszületett egy nevetséges, karikaturisztikus alak, aki a 20. században nemcsak életképesnek bizonyult, de bőven talált önigazolást, s egy idő után korántsem tűnt irreálisnak és fölöslegesen eltúlzottnak. A XX. század ugyanis „olyan bősz Übüket produkált, akik mellett Jarry Übü papája minden rémséges tette ellenére is elbújhat”.

„Apokaliptikus bohóckodás”, gúnyos, cinikus társadalmi görbe tükör ez, amely megszületése után pár évtizeddel abszurdból ijesztően hihetővé vált.

És sajnos a karakter térhódítása nem rekedt benn a múlt század dimenziójában…