Falco, akinek halála nem baleset volt

Falco – Fotó: ZetaBoards

65 éves lenne Falco (eredeti nevén Johann Hölzel), a nyolcvanas-kilencvenes években népszerű osztrák énekes, zeneszerző és szövegíró volt. Sikereit német és angol nyelven aratta. Legismertebb dalai a Der Komissar, a Rock Me Amadeus és a Wiener Blut voltak. Kis híján negyvenegy évesen halt meg, autóbalesetben.

Zenei tehetségére már korán fény derült: negyedik születésnapjára zongorát kapott ajándékba, ötéves korában pedig megállapították, hogy abszolút hallással rendelkezik. Dzsessztanszakon végzett a bécsi konzervatóriumban. Eredetileg basszusgitáron játszott Stefan Weber hard-rock együttesében, a Drahdiwaberlben. A legnagyobb hatással a Beatles, Cliff Richard és Elvis Presley zenéje volt rá.

Szólókarrierjét 1980-ban kezdte, amikor is három lemezről szóló szerződést írt alá az egyik kiadóval. Művésznevének eredete egy rövid, Nyugat-Berlinben töltött időszakra vezethető vissza. 1977-ben itt tévéközvetítésben látta az NDK-s síugró, Falko Weißpflog nagy ugrásait, amelyek lenyűgözték. A sportolóra a közvetítők ragasztották rá a Falke (magyarul: Sólyom) becenevet, amelyet Hölzel aztán „angolosítva” saját céljaira használt fel.

Egy új dokumentumfilmben most egykori menedzsere és barátja, Hans Reinisch beszélt Falco utolsó heteiről. Az általa elmondottak arra utalnak, hogy nem egyszerű baleset, hanem öngyilkosság vezethetett a 40 éves énekes halálához, amelyben egy súlyos szerelmi csalódás játszhatott közre.