Vallásháborúk történelmi terekben (Hagia Sophia)

Péntektől mecsetként működik a világörökség részét képező hajdani ortodox bazilika, az isztambuli Hagia Sophia (ejtsd: ajaszofia) székesegyház. Az lenne a csodás, ha a kiváló akusztikájú történelmi terekben éteri muzsika zengene, nem vallási ideológiák feszülnének egymásnak újra meg újra.

Milyen lehetett ez a hely fénykorában, amikor kórusok zengtek és zúgtak benne fenségesen? Milyen lehetett ott állni a ragyogásban, és hallgatni a zenét?

Biszera Pencsevát, a Stanford egyetem művésztörténészét annyira izgatta ez a kérdés, és a XIII. századi templomi ünnepek misztikus élményének újrateremtése, hogy elhatározta, újrateremti valahogy ezt a hangzást. Szövetkezett Jonathan Abel akusztika-specialista kollégájával, majd elutazott a Hagia Sophiába, kidurrantott egy lufit ott, ahol a kórus állna, és felvette a durranás visszhangját.

Ebből létrehoztak egy olyan audiofiltert, amit aztán a Capella Romana nevű gregorián kórus énekére rátéve létrejött a székesegyház eredeti hangjának szimulációja. Meg is lehet hallgatni, itt van:

Időutazás: 2016-ban a Cappella Romana a „Konstantinápolyból Kaliforniába” programot mutatta be a vadonatúj Bing Koncertcsarnokban, a törökországi Isztambulban található ősi Hagia Sophia katedrális csodálatosan gazdag rezonanciáit rekonstruálva. Közreműködő partnereik a Művészeti és Művészettörténeti Kar, valamint a Zene és Akusztika Számítógépes Kutatási Központja (CCRMA).