Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor

185 éve született Herman Ottó természettudós, ornitológus, néprajzkutató, régész, politikus, polihisztor. Herman Ottó nevét, és nagy szakállú külsejét sokan ismerik, a munkásságát legtöbben a halakhoz, és a madarakhoz kötik.

Herman Ottó a pókoktól az ősembereken át a nyelvművelésig, néprajzig mindennel foglalkozott, és amihez nyúlt, abban maradandót alkotott. Talán az első magyar ökológus, természetvédő gondolkodó. Felvidéki németnek született a mai Szlovákiában, de magyarnak választotta magát, és hazáját szolgálta egész életében, nem csak mint tudós, de mint ismert politikus, író és újságíró is.

HO_01

A tudományos ismeretterjesztés úttörője, aki csodálatos magyar nyelven tudott egyszerű szavakkal szólni mindenkihez időtlen, nem elhalványuló mondanivalóval.

Herman Ottó élete, személyisége a mai napig példaként szolgálhat mindenki számára. Népszerűsége, megbecsültsége töretlen, emlékének ápolása élő hagyomány. „Az utolsó magyar polihisztor” címet azzal érdemelte ki, hogy – tanulmányainak középfokon való megszakítása ellenére – sokirányú munkásságával maradandó értékeket hagyott az utókorra.

Zoológusként a sáskákat, a pókokat, a madarakat és a halakat kutatta. Néprajztudósként a halászat és a pásztorkodás témája izgatta, kiváló ősrégészként a barlang- és ősemberkutatás kötődik nevéhez. Mindemellett pályáján fontos szerep jutott a publicisztikának, az ismeretterjesztésnek, a fényképészetnek, valamint a hangszer-ábrázolásoknak. Az ezerarcú tehetség sokszínű tevékenysége kapcsán a közös nevezőt szenvedélyessége jelentette.

1835-ben Breznóbányán született, felvidéki német származása ellenére gyermekkorától magyarnak vallotta magát, 7 évesen már tanulta a nyelvet, nevét Carl Otto Herrmannról magyarosította. 100 évvel halála után, 2014-ben hazalátogatott” a Garam-parti városkába. A szlovák, német és magyar nyelvű emléktábláját 2014.  június 26-án mutatták be a városban egy mindhárom nép zenéjét megszólaltató eseményen.

Iskolai tanulmányait Miskolcon kezdte. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba. 1863-tól Kőszegen fényképészként dolgozott, megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával került a kolozsvári Erdélyi Múzeumba, ahol konzervátori állást kapott.

A szakmai elfogadtatást Magyarország pókfaunája című 3 kötetes, magyar és német nyelvű könyve hozta el számára. Hamarosan a budapesti Nemzeti Múzeumban kapott zoológus állást.

Politikusként független párti volt, nagy tisztelője Kossuthnak.

Ikonikus, hosszú szakállas alakja, extravaganciája széles körben ismertté vált, karikatúrák céltáblája is lett, amit bölcs humorával fogadott el – ő maga is jeleskedett mások karikírozásában. A Millennium forgatagában nagysikerű pavilonban mutatta be a magyar halászatot, mint ősfoglalkozást, ebből a kezdeményezésből nőtt ki a mai Magyar Mezőgazdasági Múzeum.

Megalapította a Magyar Ornithologiai Központot, a későbbi Magyar Madártani Intézetet. A madarak hasznáról és káráról című könyvét 1901-ben adták ki először. Az általa kezdeményezett „Madarak és Fák Napját” máig minden évben ünnepeljük. Bibliográfiája, illusztrációi, a nevéhez kapcsolódó civil szervezetek, a róla elnevezett múzeum és számos utca, valamint a tiszteletére állított szobrok, emléktáblák, mind-mind egy máig ható, példás személyiség halhatatlan jelentőségű hagyatékát és emlékét őrzik.

(Visited 51 times, 3 visits today)

További hasonló témájú videók

%d bloggers like this: