165 éve halt meg Csokonai nagy szerelme

Lilla, azaz Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály nagy szerelme, a híres Lilla-dalok ihletője Komáromban született 1776-ban, Dunaalmáson hunyt el 1855-ben. Vajda Pál komáromi kereskedő leánya volt, akivel Csokonai dunántúli utazása során ismerkedett meg. Nem volt egészen közömbös a költő iránt, de megunván a várakozást az állás után járó Csokonaira, férjhez ment Lévai István komáromi kereskedőhöz. Amikor első férje meghalt, újra férjhez ment, ezúttal Végh Mihály lelkipásztorhoz.

A Lilla ciklus legismertebb darabja, A reményhez nagy féltékenységekről és mély szenvedélyekről árulkodik. A költemény és a kassai Kossovits József zeneszerző dallama szerencsésen egymásra találtak, így még a mai napig is énekelik. Az erdélyi Magyar adás is őriz egy 1982-ben rögzített felvételt, amelyen Fábián Enikő színművész énekel, gitáron pedig Jancsó Sándor kíséri. (M ARCHÍVUM – 3’20” • Utómunka: T.Bányai Péter • Archívum kezelő: Rostás Emília • Rovatszerkesztő: Szilágyi Gödri Ildikó)

Kossovits József „Lassú magyar”-jának egykorú változata KOBZOS KISS Tamás előadásában • MUSICA HISTORICA • Csörsz Rumen István – gitár • Juhász Viktor – cselló • Kasza Roland – zongora • Tövisházi Zsófia – hegedű • Felvétel: Híd Média stúdió, Budapest 2007 • Hangmérnök: Kiss Attila.

____________

Csokonai Vitéz Mihály 1797-ben Komáromban, egy költőnő estjén ismerkedett meg Vajda Juliannával, vagy ahogyan mindenki ismeri, Lillával. A huszonegy éves fiatalember érdeklődését rögtön felkeltette a fiatal, épphogy nagykorú lány szépsége:

Megláttam, és azonnal Látnom, szeretnem – egy volt – tudhatjuk meg A fogadástételből. Fordítva viszont egészen más volt a helyzet. Azon túl, hogy Julianna tehetős család szülötte volt, a költő külseje sem ragadta meg. „(…) szemre nem szép, vőlegénynek nem kapós” – írta naplójába. A benne kialakuló negatív képre csak rásegített Csokonai szegényes öltözete. Ha Lillán múlott volna, nem születnek meg a magyar irodalom legszebb szerelmes versei. Valami aztán mégis megfogta őt Csokonaiban.

Csokonai minden tőle telhetőt megtett, hogy meghódítsa a szívének oly kedves hölgyet: egy barátja díszes ruhájába bújt a következő esten, de persze rájöttek a turpisságra, és nevetés tárgya lett. Viszont volt a tarsolyában valami, amivel egy ismerős fiatalember sem dicsekedhetett: ezt a kincset tehetségnek hívják. Hamarosan megszülettek az első Lilla-versek. Juliannát beavatta titkába, a lány jól tudta, kiről is szólnak a költemények. Ez meglágyította a szívét, s immár örömmel viszonozta Csokonai gyengéd érzelmeit.

„(…) amit mond, meg ír, az megkacagtatja, elbódítja az embereket” – méltatta tehetségét.

„Add nekem te két orcádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám hevűlő csókjait.” – írta neki a költő Köszöntő című versében. Kilenc hónapot töltöttek együtt önfeledt boldogságban, s azt tervezték, egybekelnek.

Sokan úgy tudják, Lilla apja, Vajda Péter állt a szerelmesek közé. Ez igaz is, viszont először rábólintott a frigyre, azzal a kikötéssel, hogy a költő szerezzen jól fizető állást. Csokonai hosszas álláskeresést követően Somogycsurgóra megy helyettes tanárnak.

„Mégyek már. Engedd meg, kedves kincsem,
Hogy megváló csókom szádra hintsem.
Jaj be fájlalom,
Kedves angyalom!
Hogy midőn boldoggá kezdtem lenni,
El kell menni.” (Búcsúvétel)

Lillát alig látja ez idő alatt; a lány elbizonytalanodik kapcsolatukat illetően. Mire Csokonai visszatér Komáromba, szerelme már más férfi felesége…

Négy Csokonai-dal: No. 3. Még egyszer Lillához • Keonch Boldizsár és Kósa György előadásában. Zeneszerző: Kósa György

 

 

 

További hasonló témájú videók