Tommaso Campanella (1568–1639)

380 éve halt meg Tommaso Campanella itáliai filozófus, domonkos-rendi szerzetes, asztrológus és költő. Calabria tartományban látta meg a világot, és mivel családja nagyon szegény volt, a tehetséges gyermek taníttatására csak úgy nyílt lehetőségük, ha belép a dominikánus rendbe.

Itt magas szintű oktatásban részesítették. Ám ahogy az már több nagy gondolkodó, például Giordano Bruno esetében is előfordult, a szabad lelkű és igazságra szomjazó ifjú összetűzésbe keveredett a rend vezetőivel. A növekvő feszültség végül a renddel való szakításhoz vezetett.

Campanella sorsát meghatározta, hogy abban a válságos időszakban élt, amikor az itáliai reneszánsz már a „végét járta”, s a katolicizmus megreformálásával megerősödött az inkvizíció tevékenysége. Ennek egyik következménye Giordano Bruno megégetése 1600. február 17-én.

Campanella 1590-ben Telesio természetfilozófiája védelmében írt első munkájával keltette fel az egyházi hatóságok gyanakvását. 1592-ben Padovában Szentháromság-tagadás vádjával fogták perbe; fogsága Rómában folytatódott, amelyből barátai közbenjárására szabadult. 1599-ben Nápolyban spanyolellenes összeesküvéssel vádolták, itteni fogságából őrültséget színlelve szabadult.

1602-ben Rómában az inkvizíció bírósága veszedelmes eretnekként életfogytiglani fogságra ítélte; 24 évet töltött a börtönben, de fogsága alatt is dolgozott művein. 1626-ban szabadult, 1629-ben pedig VIII. Orbán pápa felmentette a korábbi vádak alól. A dél-itáliai spanyol hatóságok elől 1634-ben Párizsba menekült, ahol XIII. Lajos évjáradékot adott a számára, Richelieu tanácsadójává fogadta, az egyetemen pedig bölcseleti előadásokat tartott egészen haláláig. (A Richelieu-ről általánosan ismert képhez az is hozzátartozik, hogy a bíboros több írónak is nagylelkű pártfogója volt, és ő alapította a francia akadémiát.)

Tommaso Campanella legismertebb műve Napváros (Napállam) című dialógus. Az inkvizíció börtönében írt államelméleti utópia szervesen beleillik a filozófia történetének nagy állambölcseletei sorába. Sok antik és reneszánsz elemet lehet fölfedezni benne, hisz a szerző főleg e két korszak gondolkodóiból merített. Platónra utal a Napváros dialógusformája és Állam című munkájának néhány gondolata (pl.: mindkét államot csak a legbölcsebbek vezethetik). A reneszánsz filozófusok közül, a firenzei újplatonisták, Marsilio Ficino és Pico della Mirandola voltak rá a legnagyobb hatással. Mórus Tamás „Utópiá”-ját is jól ismerte Campanella, és felhasználta saját írásához.

 

„Az eljövendő század elítél bennünket, mert a kortársak mindig keresztre feszítik jótevőiket, de ők azután feltámadnak harmadnapra vagy a harmadik évszázadra.”

Tommasso Campanella: Az emberek, az isten és az angyalok játékai

A világ színpadán magadra, lélek,
öltsd álarcát a testnek s testieknek,
s színjátékot a mennyei seregnek
a természet képében játssz, művészet.

Ki-ki tegye és mondja azt, mi végett
világra jött, során jeleneteknek
legyenek kik jajgatnak s kik nevetnek,
komédiátok jól véghezvigyétek.

Nem képes és nem vágyik másegyébre
senki, mint mit vidítva és vidulva
a végső Bölcsesség írt szövegébe;

s ha megtérnek majd játék s ugrabugra
végén a maszkok földbe, vízbe, égbe,
Istenben látjuk, szerepét ki tudta.

(Fordította: Sárközi György)

______________

Kapcsolódó:

Ahol a felügyelők választják ki a nemzőképes férfit, és azt is, kivel egyesüljön

(Visited 48 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: