Meghalt Herman Wouk
Haraszti Mária
Százhárom éves korában meghalt Herman Wouk Pulitzer-díjas amerikai író, számos bestseller, köztük a Zendülés a Caine hadihajón című világhírű regény szerzője.
Wouk május 27-én töltötte volna be 104. életévét, és még halála előtt is egy könyvön dolgozott – közölte pénteken Amy Rennert, az író irodalmi ügynöke. Álmában hunyt el a kaliforniai Palm Springs-i otthonában, ahová sok-sok éves washingtoni tartózkodás után költözött.
Wouk egyike volt azoknak a nagy amerikai íróknak, akik a II. világháború után jelentek meg az irodalmi életben és zsidó történetekkel ismertették meg az olvasóközönséget. Hosszú és páratlan karrierje során írt történelmi regényeket, forgatókönyveket, rádiójátékokat, sőt egy musicalt is Jimmy Bufett-tel. 1952-ben kapott Pulitzer-díjat a Zendülés a Caine hadihajón című regényéért, amelyet 1954-ben filmesítettek meg Humphrey Bogarttal a főszerepben.
Herman Wouk orosz zsidó emigránsok gyermekeként New York Bronx negyedében jött a világra 1915. május 27-én. A Columbia Egyetemen végzett, ezután dramaturg lett. Amikor 1941 decemberében az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, önként jelentkezett a haditengerészethez, 1943-tól a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, nyolc partraszállásban vett részt, több kitüntetést kapott.
A polgári életbe visszatérve kezdett írni, először rádiójátékokat, első, szatirikus regénye, az Aurora hajnalpír 1947-ben jelent meg. A nagy sikert a Zendülés a Caine hadihajón című regénye hozta meg számára 1951-ben. A személyes háborús élményeken alapuló mű hőse a pszichopata Queeg kapitány, aki vészhelyzetben fejét veszti, ezért néhány tiszt fellázad ellene és leváltja. A regényben, amely a nagy amerikai háborús könyvek sorába illeszkedik, Wouk ítéletet mond a haditengerészet és általában a hadsereg általa idiótának tartott rendszeréről. A regényt tucatnyi nyelvre fordították le, színpadi és filmváltozat is készült belőle.
Wouk 1952 és 1974 között a New York-i Yeshiva Egyetemen angol irodalmat tanított, közben egymás után írta regényeit, amelyek közül több bestseller lett.
Az 1971-ben megjelent A forrongó világ, majd 1978-ban az ezt folytató Háború és emlékezet a II. világháború küzdelmeit idézi fel. Megírásukat igen alapos, számos országra kiterjedő kutatómunka előzte meg, így méltán írhatta egy kritikus:
„Az amerikaiak többet tanultak Wouktól a II. világháborúról, mint bármilyen más forrásból.”
Foglalkoztatta a zsidó múlt és jelen is: Hajnalcsillag című 1955-ös regényének hőse elveti hitükhöz ragaszkodó szüleinek értékrendjét. Ennek a kérdésnek szentelte Én Istenem (1959) című kötetét is, amelyben a zsidó hit személyes értelmezését adja. A modern Izraelbe vezet a kétkötetes Remény, amely 1993-ban jelent meg. 1955-ben adta ki Marjorie Morningstar című regényét, amely a női tisztaságra épít, és amelynek – más műveihez hasonlóan – egy erkölcsi kérdés áll a középpontjában.
2005-ben jelent meg Texasi labirintus című könyve, amely a tudomány és politika összefonódásáról fest képet.
Írásait nem jellemzik technikai újítások, de igen népszerűek, a „woukism” kifejezés egy időben a hatásvadász, giccses bestsellert jelentette az amerikai kritikai nyelvben. Aprólékos kutatómunkával készült regényeinek alapja az emberi jóságba és tisztaságba vetett töretlen hit. 1937 óta vezetett, száz kötetnél is terjedelmesebb naplóját 2008-ban a Kongresszusi Könyvtárnak adományozta, digitális változata nyilvánosan hozzáférhető.
2008-ban ő volt az, aki először megkapta a Kongresszusi Könyvtár életműdíját regény kategóriában.
Százéves korában fejezte be memoárját.