Szép arany almáit a Nap…

sun_wiki_2e711af6b4d638ff16232eeeabfd0b1e2010. február 11-én kezdte meg működését a NASA Solar Dynamics Observatory projektje, amely 1826 napon keresztül fényképezte a Napot, másodpercenként több mint egy képpel számolva összesen 200 millió kép készült el, amely 2600 TB adatot jelent.  Az elképesztően részletes felvételekből az ötödik évfordulóra egy csodálatos time-lapse videót készítettek,összeválogatva a legérdekesebb naptevékenységekből egy csokorra valót. A SDO különféle hullámhossz-tartományokban fényképez, így lehetővé vált a különböző hőmérsékletű jelenségek vizsgálata hiszen – mint fent említettük – akár ezerszeres különbségek is előfordulhatnak.

A SDO sikerei közé tartozik, hogy sikerült megörökíteni az 1995 óta észlelt legnagyobb napfoltot. A napfoltok olyan sötét felületek a Nap fotoszférájában, ahol a kibocsátott sugárzás csak negyede a környező napfelszínhez képest és a hőmérséklet is kevesebb mintegy 2000 Kelvinnel. A napfolt tulajdonképpen egy 1500-100 ezer kilométer átmérőjű hideg gödör a Nap felszínén, ahol a mágneses tér anomáliája miatt hidegebb gázok összezsugorodnak. Élettartamuk 1 naptól több hónapig terjedhet. E jelenséget már Galilei is megfigyelte.

Ha van hideg folt, kell lennie forró foltnak is. Ugyancsak a fotoszférában figyelték meg azokat a fényes fáklyácskákat (facula), ahol a hőmérséklet átlagosan 300 Kelvinnel haladja meg a környező napfelszínt. A fáklyák a granulák forró és fényes oldalai.

A 2012 július 19-én készült videón látható éles felvillanásokat flereknek (solar flare) nevezzük. Kialakulásuk a mágneses energia hirtelen felszabadulásához kapcsolódik, amikor két részecskenyaláb keletkezik a részecskék mozgási energiájából, a kifelé tartó elérheti a Földet is, míg a lefelé tartó felfűti az alsóbb rétegeket. 30-40 millió K-t is elérheti a plazma, ez okozza a hirtelen kifényesedést, mely a látható, az ultraibolya és a röntgentartományban is érzékelhető sugárzást okoz.

A koronakidobódás (CME) a Nap koronájában játszódik le. A mágneses tér instabilitása miatt a kidobódó plazmafelhő elérheti a szökési sebességet, így jelentős anyagmennyiség (∼1 billió kg) távozhat a Napból. Bolygóközi mágneses felhővé alakulhat, amely komoly hatással lehet a földi életünkre is (megzavarja az iránytűket, a rádiós kommunikációt, károkat okozhat az űreszközökben, kóboráramot generálhat a villamos hálózatban).

A Napból induló és a Napba érkező protuberanciák mágneses árkádjai a kronoszféra jelenségei. Környezetüknél hidegebbek és sűrűbbek. Amennyiben flerekkel és koronakidóbódással együtt jelentkeznek (az esetek 50-75%-ban) napkitörésről beszélünk.

Az SDO az első projektje a NASA „Élet egy csillaggal” (Living with a star) programjának. A program célja a Föld-Nap viszony jobb tudományos megértése, hiszen ez közvetlenül is befolyással van a földi életünkre. Ameddig ilyen látványos, a társadalom számára is érthető és figyelemfelkeltő eredményei is lesznek a Nap kutatásának remélhető, hogy szélesebb közönséget is el tud érni és meg tud szólítani, mint Ray Bradbury címadó novellája (Ray Bradbury: Marsbéli krónikák 1982 – fordította: Kuczka Péter).
(Forrás: NASA, Pangea  blog)

(Visited 46 times, 1 visits today)

További hasonló témájú videók

%d bloggers like this: