ÖRÖKLÉT: Ladislav Burlas

Február 11-én, életének 97. évében elhunyt Ladislav Burlas zeneszerző, zenetudós, zenetanár. Aktívan beszélte a német, angol, latin és a magyar nyelvet is, ennek köszönhetően több jeles külföldi személyiséggel állt mód­jában találkozni, így a magyar zenei élet kiemelkedő egyéniségeivel is, mindenekelőtt Kodály Zoltánnal és Szabolcsi Bencével.

Kompozíciói sikerrel hangzanak el a hangversenypódiumokon, zene­tudományi tanulmányai a szakemberek és a zenekedvelő olvasótábor könyv­tárának szerves részét képezik, több mint félévszázados pedagógiai munkájával pedig több zenészgeneráció, zeneszerző, muzikológus, zenetanár „ideológusa”. Értékes és inspiratív munkájáért számos kitüntetésben, elismerésben részesült. Így pld. a Szlovák Zeneszerzők Szövetségének díja, a Pribina Kereszt II. rendje, Dr. h. c – Doctor honoris causa a nyitrai Konstan­tín Egyetemen, aranyérem az Eperjesi Egyetemen és a nyitrai Konstantín Egyetemen.

„A művelt és körültekintő zenészek célja az értékes zene fenntartása, amely nemcsak a komolyzenére érvényes, de pl. a musicalra, a dzsesszre, vagyis a zene min­den műfajára. Kivételesen fontos küldetése van e folyamatban a zenei nevelésnek. Nem lehetséges ugyanis az embernek megparancsolni mit szeressen, ezt magának kell kiválasztania. Ehhez viszont saját véleménnyel, ítélőképességgel kell rendelkeznie és ezen a ponton mond csődöt az az egyén, aki zeneileg műveletlen.”

Zenei műveltségének alapjait a kiváló zenepadagógus, zeneszerző, Mikulás Schneider Trnavský vezetése alatt szerezte Nagyszombatban, abban a városban és annál a személyiségnél, aki Kodály Zoltánnal az érseki gimnáziumban évfolyamtárs és barát volt.

A Comenius Egyetem Filozófiai Karán lezárt tanulmányait követően a Szlovák Minisztériumtól háromhónapos állami ösztöndíjjal Budapesten tanult. Kodály a budaspesti Zeneakadémián ezidőben etno­muzi­kológiát tanított, így lehetősége nyílt részt venni az előadásain. Az ott szerzett ismereteiből, tapasztalataiból leginkább Kodály munkafolyamata hatott rá. A melódiák struktúrális elemzésére fektetett hangsúlyt, majd azok komparatív vizsgálatára. Kodály nagyon sok népdalt, de egyházi dallamot is ismert.

„Egy alkalommal fel­jegyzett nekem egy dallam incipitjét, hogy keressem meg azt valamely kanciónáléban. Természetesen megtaláltam, ami azt bizonyította, hogy Kodálynak egészen kivételes memóriája volt.”

A Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete megalakulását követően elsődleges feladatának tűzte ki Bartók Béla Szlovák Népdalgyűjteményének kiadását.

„Bartók közel áll hozzám éppen a levelei ismeretei alapján, valamint azoknak a szemé­lyi­ségeknek az elbeszélései alapján, akik személyes kapcsolatban álltak Bartókkal, pld. Rajter Lajos, Albrecht Sándor. Bartók számos levelében hitelesen fejti ki véleményét a nemzetiségi kérdésekről. Népdalgyűjtő útjain a vidéki emberek között nem tapasztalt konfliktusokat, véleménye szerint ezek csak a politizálás követ­kezményei. Számomra a legérdekesebb momentum, hogy Bartók felismerte a magyar, szlovák és más népek zenéjének sajátosságait. Saját zenei nyelvet alakított ki a népzene szellemében. Nem »diszkriminálta« a magyar, szlovák, román népzenét, hanem számára mindez a zenei gondolkodás szerves egészébe olvadt, originálissá, eredetivé formázta a lokális és regionális sajátosságokat, megfosztva a 19. század nacio­na­lizmusától. Ez az érett szakember hozzáállása, az európai zene magasabb dimenziója, a stílusok egysége, amely ismételhetetlen, páratlan. Ez egy zseni alkotása, és Bartók minden bizonnyal az volt. Mindennek következtében úgy érzem, hogy Bartók mindnyájunké.”

A zenéről és annak alakulásáról a XXI. században így vallott Csehi Ágotának a Parlando folyóirat számára:

„A kiindulópont a különböző specifikus regionális dialektusok pluralitása, amelyből fokozatosan integrálódik a regionalitás magasabb foka és amely végkifejlete a nemzeti kultúra. A szintek szervesen kapcsolódnak, fokozatosan épül­nek egymásra: regionális, nemzeti, nemzetközi, európai, interkontinentális. Az egyes szintek nagyon fontosak, sőt nélkülözhetetlenek. A globalizációt lehetetlen meg­állí­tani, ez egy spontán folyamat, amelyben a kontinensek is hatnak egymásra. Példának okáért, egy japán fiatal Párizsba megy tanulni, visszatérve hazájába megírja a Nirvána szimfóniát. A mai fiatalok továbbá gond nélkül jutnak hozzá a legkiválóbb zenei újdonságokhoz a világ bármely részéről. Mindez összefoglalva a zenetudomány és zenepedagógia szempontjai alapján: véleményem szerint nagyon fontos és korrekt az egyes szinteket respektálni, figyelemmel követni fejlődésük irányvonalát és kama­toz­tatni azok hatásait a jelenkor körülményei között.”

Az alábbi művet Csehszlovákia 1968-as megszállásának hírére komponálta, mindössze három nap alatt: