„A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni” (Renoir)

Karrierje elején festékre sem volt pénze a francia impresszionizmus kiemelkedő mesterének, nem talált ugyanis vevőt a képeire. Ma már csillagászati árakon találnak gazdára Pierre-Auguste Renoir alkotásai az aukciókon. 

Örömből festett, képei is ezt tükrözik, talán ezért is kedvelik műveit világszerte.

1841. február 25-én született a közép-franciaországi Limoges-ban. Szabó apja és varrónő anyja csak nehezen tudta eltartani hét gyermekét, ezért költöztek 1844-ben Párizsba.

Kiskorában kiváló énekhangja volt, a zeneszerző Charles Gounod is bátorította, de szegénységük miatt énekórákra nem volt pénzük.

Már tizenhárom éves korában dolgozni kezdett egy porcelánfestő műhelyében, ahol felfigyeltek kézügyességére, és a legelegánsabb darabok festését bízták rá. Ebédszüneteit rendszeresen a Louvre-ban töltötte, ahol szobrokat és festményeket tanulmányozva rajzolgatott. A gépesítés miatt azonban a manufaktúra bezárt, ezután alkalmi munkákból élt, misszionáriusok számára festett képeket, legyezőket dekorált.

1862-ben kezdte meg művészeti tanulmányait Charles Gleyre stúdiójában, itt találkozott és barátkozott össze Alfred Sisleyvel, Frédéric Bazille-lal és Claude Monet-val.

Barátaival új irányzat kidolgozásán fáradoztak, első közös kiállításukat 1874-ben szemlélhette meg a közönség. A csoportot egy kritika nyomán nevezték el impresszionistáknak, mely szerint alkotásaik inkább benyomások, mintsem befejezett képek. A többiek inkább tájképeket festettek, Renoirt az ember érdekelte.

Apró ecsetvonásaival érzékeltette a levegő remegését, a lombokon áttörő fényt, az emberi bőr ragyogását.

Az 1880-as évek elején túllépett az impresszionizmuson, felfedezte Raffaello és Ingres művészetét, a rajz és a vonal, valamint a fekete szín szerepét. A fegyelmezett klasszicizmus felé fordult, e korszakának jellemző alkotása a Nagy fürdőzők, valamint A tengerparton című portréja kedveséről, Aline Charigot-ról. 1890-ben megnősült, három fia született, közülük Jean ismert filmrendező lett. Egyre többször festette meg a családi élet bensőséges pillanatait, és ismét a színeket emelte ki.

A világ egyik leghíresebb festőjéről, a francia impresszionista Pierre-Auguste Renoirról (1841–1919) bizonyára mindenki hallott, ahogy a fiatal, meztelen női testek iránti rajongása is ismert. Van azonban egy történet, mely eddig várta, hogy elmeséljék.

Renoir (a kétszeres César-díjas Michel Bouquet – Mitterrand utolsó napjai, Hogyan öltem meg az apámat?) utolsó éveit a dél-franciaországi Cagnes-sur-Mer-ben töltötte. Az I. világháború idején, 1915-ben járunk, ekkor ismerkedett meg Andree Heuschlinggel, később ismertté vált nevén Catherine Hesslinggel (Christa Theret – A jégkocka hangja, Zűrős kamaszok). A hamvas leányzó a mester utolsó modellje volt – később pedig a fia, a rendező Jean felesége és sztárja lett (Vincent Rottiers – Kémnők, Narco). Andree jelentette az összekötő kapcsot két generáció meghatározó művészei, az élete alkonyán járó, de még mindig aktívan dolgozó Pierre-Auguste, illetve az akkor még saját egyéniségét kereső Jean között. Utóbbi olyan remekműveket készített Hessling főszereplésével, mint A víz leánya (1924), Nana (1926) és A kis gyufaáruslány (1928), illetve későbbi korszakában, immár kiforrott alkotóként hozzá köthető A szuka (1931), A nagy ábránd (1937), az Állat az emberben (1938) és az Egy szobalány naplója (1946). A rendezőóriás François Truffaut szerint „Jean Renoir a világ legnagyobb filmrendezője” lett.

Gilles Bourdos e két generáció találkozásáról és a női szépségről mesél a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált filmjében, a Renoir-ban. Hogy képeinek világát megidézze, szorosan együtt dolgozott a börtönviselt műkincs-hamisítóval, Guy Ribes-szel, aki lebukása előtt még a legpatinásabb galériák szakértőit is képes volt megtéveszteni munkáival. Ribes készítette a filmben feltűnő festményeket, amelyek között számos eredetiben nem létező kép is található, a hamisító olyan festményeket alkotott, amelyek tökéletesen követik Renoir stílusát és témaválasztásait, gyakorlatilag továbbvitte a festő életművét.

Vezető videó:

2019-ben az egyik legnevesebb francia impresszionista mester remekművével gyarapodott a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye. Pierre-Auguste Renoir Fekvő női akt című festményét több mint száztíz éve, 1907-ben a Nemzeti Szalonban már láthatta kiállításon a magyar közönség, ám akkor a múzeum nem tudta megvásárolni. Most Renoir remekműve visszatért Budapestre.
A festményt kamarakiállításon mutatták be, a múzeum gyűjteményében őrzött, korábbi Renoir festmény és néhány más, a XX. század első felében a múzeum gyűjteményébe került modern francia műalkotás, így Gauguin, Cézanne, Boudin, Maurice Denis, Daubigny, Pissarro, és Puvis de Chavannes festményeinek társaságában.

Gyártó: Mapix Film – Mahler Tamás
Koordináció: Kund Laura

 

Kapcsolódó: 

Pierre-Auguste Renoir és a gasztronómia

 

(Visited 55 times, 5 visits today)
%d bloggers like this: