Április bolondja

Április bolondja a népszokás szerint az, akit április elsején rászednek, a bolondját járatják vele. A rászedett személy az április bolondja. A tréfa világnapját számos országban tartják. Van, aki tudomást sem vesz róla. Van, aki nagyon is „komolyan” bolondozik április elsején. Végtére is, tréfálkozni jó dolog. Szerencsés esetben április bolondja éppen olyan jól mulat majd a viccen, mint utóbbi kitalálója. De honnan is ered április elseje? Mi is az a bolondok napja?

 

 

Az egyik legrégebbi tréfa a franciaországi Toulouse grófjának, XIV. Lajos király fiának fejéből pattant ki. A bolondos terv, amelyben egész kis csapat játszott össze, egy éjszaka leforgása alatt valósult meg. A jól kitervelt vicces csíny célpontja egy bizonyos Gramont márki volt. Április elsejének előestéjén a gróf cinkosai észrevétlenül belopóztak a márki szobájába, s míg az aludt, kilopták a ruháit. Az éj leple alatt lefejtették az öltözék minden darabját s kisebbre varrták. Másnapra virradóra szegény Gramont hiába próbált felöltözni, minden ruhája szűknek bizonyult. Rémülten kiáltott az orvosért, aki szintén beavatott volt. A körülötte lévők egytől egyig valami rémséges kórról beszéltek, a doktor receptet is írt: „Végy ollót és vágd fel a mellényedet”.

A szokás eredetére vonatkozóan számos változatot ismerünk. A tavaszi napforduló, az újjáéledő természet számos nép körében mulatságokra és tréfálkozásra adott okot már a régi időkben is. A legelterjedtebb talán az a feltételezés, amely szerint a bolondok napja Franciaországból származik. A franciák egészen 1564-ig április elsejével kezdték az évet. Az akkori uralkodó, IX. Károly rendelte el, hogy az év első napja január elseje legyen. Mivel az évkezdést ajándékozással ünnepelték, a második, immár nem hivatalos újévből egy vicces nap kerekedett, amelyen egyre inkább a tréfás meglepetéseké lett a főszerep.

Ismeretes az az összefüggés is, amelyet egy régi kelta népszokás és a mai bolondok napja között fedezhetünk fel. A közös nevező ez esetben a tavasz kezdetét ünneplő bolondos mulatozás.

Mások úgy gondolják, messzebbre kell visszamennünk az időben. Az ókori Saturnaliákat is tekinthetjük április elseje elődjének. Ezen a vidám ünnepléssel töltött napon az volt ugyanis a szokás, hogy úr és szolga szerepet cserélt. Igaz, hogy az erre az ünnepre épülő középkori bolondünnepet az év elején vagy az óév végén ülték. Szintén az ókori Rómához köthető az az elgondolás, amely szerint a szabin nők elrablásából eredeztethető a bolondok napjának őse.

Bárhogy is legyen, ezen a tavaszi napon számos mókás pillanat megidézői vagy éppen elszenvedői lehetünk. Akik nem űznek bolondot április elsejéből, ezen a napon bizony úgy kelnek fel, hogy mindenben (!), még a hírekben is ajánlatos kételkedni. Hiszen április elsején, elvileg, szabad a vicc. Emlékezetes például egy XVIII. század végi brit eset, amikor is minden újság egy különös menetről cikkezett, amely a Westminster apátságba vonul majd be.

Résztvevőik között férfiakat és nőket, gyermekeket, özvegyeket, fiatalokat és időseket, házasokat és hajadonokat jelöltek meg, rangtól függetlenül. A hírre összesereglett kíváncsiskodók valóban megalkották a beharangozott menetet. Végül nagy hahotában törtek ki, amikor valaki így kiáltotta el magát: „Április elseje!” Igaz ugyanakkor, hogy az effajta viccelődéssel csínján kell bánni, különös tekintettel annak tartalmára.

Április elseje a bolondozás napja. Ha már szinte kötelező, engedjünk a csábításnak. Ezen a napon sok minden megengedhető. Ha agyafúrtak és ízlésesek maradunk, vicceinkkel megnevettethetjük a környezetünket és magunkat is. Szóval induljon a poénvadászat, mert nevetni jó! (Veol.hu)

Az egykori keleti blokkban minden idők egyik legnagyobb televíziós átverése egy 1987-ben készült csehszlovák vizsgafilmhez köthető. Az Olajfalók (Ropáci) című alkotást annak idején főműsoridőben adták le az állami televízióban, és a hagyományos dokumentumfilmnek tűnő mozi valósággal sokkolta a hazai nézőket. Arról szólt ugyanis, hogy a tudósok felfedeznek egy nutria méretű állatfajt, ami konkrétan kőolajjal és kőolajszármazékokkal táplálkozik…

_____________________

Videó: A bolond egy napja (Dzien swira, 2002) lengyel filmkomédia. Adam Miauczynski, lengyeltanár egy középiskolában, kevesebb mint 800 zloty a fizetése, elvált, tinédzser fiát felesége neveli. Frusztrált értelmiségi – így írhatnánk le hősünket, akinek egy napját követi a kamera. Felkel, fogat mos, gatyát igazít, dolgozik, edz, ész-, erő- fokozó pirulákat szed, megveszi amit hirdetnek, sétál, hazamegy, vacsora ki a hűtőből, tévé előtt befalás, hangos szózat a szejm politikája miatt, mosdás, kezek a paplan alatt, majd fáradt ernyedés… Egyik nap sincs kedve felkelni, nincs kedve emberekkel „megmérkőzni”, nincs kedve az emberiséghez tartozni. Álmodni szeretne, Elláról, első szerelméről, a tengerről, arról, hogy nem vele történik mindez. Aztán egy nap elutazik a tengerhez…

(Visited 67 times, 2 visits today)

További hasonló témájú videók

%d blogger ezt szereti: