210 éve született Barabás Miklós

Barabás Miklós festő, grafikus tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban és Kolozsváron kezdte, ebben az időben különböző mesterektől tanulta a rajzolást, az olajfestés technikáját és Neuhauser Ferenctől a festészet alapelemeit. 1829-ben Bécsbe ment, és a Képzőművészeti Akadémián Johan Ender tanítványa volt, és ott sajátította el a guache technikát is. 1830-ban visszament Kolozsvárra, itt Barra Gábortól litográfiát tanult. 1831–1833-ig Bukarestben dolgozott, ahol ismert portréfestő lett, emellett számos miniatúrát is készített. 1834-1835-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ami művészi pályájának
fontos állomása volt, itt tanulta meg William Leighton Leicht angol festőtől a vízfestés újabb technikáját. 1835-ben tért vissza Pestre, ahol bemutatta egy Velencében készült Veronese kép másolatát, hatalmas sikerrel. Ettől kezdve Pesten dolgozott, és festészeten kívül aktívan részt vett a város művészeti életének fellendítésében.

Számos megrendelést kapott, ami lehetővé tette, hogy meg tudjon élni a festészetből. A kor szinte minden jelentős alakjáról, írókról, művészekről, politikusokról készített portrét, ezzel
tanúsítva jó jellemábrázoló képességét és kitűnő technikai felkészültségét. 1836-ban az Akadémia levelező tagja lett. A portréfestészet mellett, melyet a legmagasabb színvonalon művelt, zsánerképeket és tájképeket is festett, az alföldi táj nagy hatással volt rá. Néhány képe – a kor szellemnek megfelelően – érzelmes, biedermeier hangulatot áraszt.

Az 1842-ben készült, a Lánchíd alapkőletételét megörökítő akvarellje, szinte elsőként tudósít a nagy eseményről. Az 1850–1860-as években jelentősen csökkent a megrendelések száma, így kénytelen volt a tőle kissé idegen oltárképfestéssel és fényképezéssel fenntartani magát. Azonban még ebben az időben tett erőfeszítéseket a kultúráért.

1859-ben engedélyt kapott egy Képzőművészeti Társulat megalapítására, melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. Önéletrajzi írásából megismerhetjük művészeti hitvallását, és átfogó képet alkothatunk kora társadalmáról és kultúrájáról.

Munkáiból 1948-ban (Szépművészeti Múzeum) és 1995-ben (Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum) nagyszabású emlékkiállítást rendeztek. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Kolozsváron, Bukarestben és több erdélyi múzeumban.

(Visited 15 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: