50 éve indult el az Apollo–12 a Hold felé

1969. november 14-én indult az Apollo-12 űrhajó, hogy másodszor is ember juthasson el a Holdra, ahol végül a pilóták két, hozzávetőleg 4 órás holdsétát tehettek, amellyel megötszörözték elődeik tartózkodási idejét.

Az Apollo–12 az Apollo-program hatodik emberes repülése, egyben a második, amely leszállt a Holdon. Ez az egyetlen repülés, amely főként mérnöki kísérlet volt, ezen az expedíción kísérletezték ki a hajszálpontos leszállást, amely minden későbbi geológiai kutatóexpedíció alapjának számított. A holdraszállások típusrendszerében a H-típusú küldetés jelet kapta, azaz az űrhajósok nagyjából 30 órányi tartózkodással másfélszer több időt töltöttek a holdfelszínen az Apollo–11 űrhajósainál, míg két, hozzávetőleg 4 órás holdsétát tehettek, amellyel megnégyszerezték elődeik tartózkodási idejét.

A legénységet Pete Conrad parancsnok, Alan Bean holdkomp pilóta és Dick Gordon parancsnoki modul pilóta alkotta, akik csak kis híján maradtak le a történelmi elsőségről. A trió minden tagja a Haditengerészet pilótája volt és különleges baráti összetartásuk különösen sikeressé tette expedíciójukat.

Az expedíció fő feladata a hat műszerből álló, bővített ALSEP felállítása és egy 31 hónappal korábban felküldött, és sikeresen leszállt holdszonda meglátogatása volt. Először használták a holdprogram során a Holdhoz való eljutáshoz az ún. „hibrid transzfer pályát”, felhagyva a biztonságos „szabad visszatérés pályájának” alkalmazásával, illetve először használtak plutónium meghajtású áramgenerátort a műszerek áramszükségletének előállításához. Az űrhajósok további feladata volt még nagyobb távolság megtétele gyalogosan az Armstrong és Aldrin által szerzett tapasztalatokra épített geológiai kutatóút során.