Erich Maria Remarque (1898–1970)

Erich-Maria-Remarque

„A képzeletnek pedig csak egy szögre van szüksége, hogy ráakaszthassa szivárványszín fátyolát. Hogy aranyszög-e vagy csak rozsdás vas, nem fontos! Ha a fátyol beleakad, egyformán fogva van.”

Erich Maria Remarque német pacifista és antifasiszta regényíró 1898. június 22-én született Osnabrückben. Iskoláit szülővárosában végezte, de tanáraival elég nehezen jött ki.  Több későbbi művének egy-egy alakját róluk mintázta, ostoba és kegyetlen embereknek ábrázolva őket.

1916 novemberében behívták katonai szolgálatra, majd 1917 júniusában a nyugati frontra küldték. Higgadt, kötelességtudó katona volt, többször is megmentette bajtársait, mígnem egy támadáskor gránátszilánk sebesítette meg, s a háború végéig egy duisburgi kórházban lábadozott.

A háború után nehezen illeszkedett be a civil életbe, életunt és kiábrándult lett. Sok mindennel megpróbálkozott: volt autóversenyző, tanító, sírkőügynök, újságíró egy reklámlapnál. 1920-ban megjelentette Álomszoba című művészregényét, különösebb visszhang nélkül.

1925-ben Berlinben a Sport im Bild című sportújságnál helyezkedett el, s belevetette magát a társasági életbe, gyakran tűnt fel a különböző eseményeken. Még abban az évben feleségül vette Jutta Zambona színésznőt és publikálni kezdte – meglehetősen középszerű – novelláit, amelyekkel nem aratott sikert.

„Eleinte csodálkozva, majd keserű szájízzel, végül közömbösen vettük tudomásul, hogy nem a szellem a fontos, hanem a cipőkefe, nem a gondolat, hanem a rendszer, nem a szabadság, hanem a fegyelem. Lelkesen és a legjobb szándékkal lettünk katonák, de mindent elkövettek, hogy ezt kiverjék belőlünk. Három hét után már nem volt felfoghatatlan számunkra, hogy egy paszományos levélhordónak nagyobb hatalma volt felettünk, mint korábban a szüleinknek, nevelőinknek és az összes kultúrkörnek, Platóntól Goethéig.” (Nyugaton a helyzet változatlan)

 

Videó: K’arc – a Kanizsa TV kulturális magazinja

 

1927-ben hat hét alatt megírta a háborús élményeit feldolgozó Nyugaton a helyzet változatlan című regényét, amelyet a Vossische Zeitung című lap közölt folytatásokban, majd könyv alakban is megjelent, s rögtön hatalmas siker lett. Hőse, Paul Baumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Másfél év alatt három és félmillió példányban kelt el, s 1932-re 29 nyelven készült el a fordítása. Akadtak bírálói is, a jobboldal „saját fészkébe piszkítónak”, pacifistának és németidegennek bélyegezte. A könyv körüli nézetkülönbségek a német társadalom jóvátehetetlen, jobb- és baloldalra hasadását tükrözték.

Az 1930-as választásokon előretörő, „egypártnak” készülő nemzetiszocialisták mindent megtettek a film ellehetetlenítésére: egymást érték a botrányok és provokációk a mozielőadásokon, a cenzúrabizottság pedig végül be is tiltotta. (Előbb azonban a roppant gerinces gyártó még önként kivágott belőle tizenkét métert.) A tilalmat a külföld újabb német tragédia előjelének tekintette.

Remarque műve több áttételen keresztül történelmi mérföldkővé is lett, maga az író pedig a zajos siker után alig két évvel – emigránssá vált. A regényből készült film 1930-as berlini ősbemutatóján a náci párt botrányt rendezett: bűzbombákat és fehér egereket dobáltak a nézők közé „Ébresztő, Németország!” felkiáltásokkal. A filmet a hatóságok „a német tekintély veszélyeztetése” ürügyén be is tiltották.

1931-ben Remarque megjelentette a folytatást És azután… címmel, ez azonban már nem volt olyan sikeres, mint az első rész. 1932-ben elhagyta Németországot, s Svájcban telepedett le. 1933-ban a nácik nyilvánosan elégették könyveit, majd 1938-ban állampolgárságától is megfosztották.

„Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.” (A Diadalív árnyékában )

1939-ben Hollywoodba ment, s a társasági élet meghatározó személyisége lett. 1942-ben New Yorkban telepedett le, s megjelentette az emigráns lét tapasztalatairól szóló, bestsellerré lett A Diadalív árnyékában című művét, amelyből több film is készült. A regény 1938–39-ben játszódik. Cselekménye izgalmas, mozgalmas, igaz humánumot és minden elnyomás, erőszak, igazságtalanság gyűlöletét árasztja. Jó értelemben vett bestseller. Túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeltése ellenére minden sorából kiérzik az író kisemberek iránti rokonszenve s az elnyomók elleni gyűlölete. Ezért a legsikeresebb még Remarque számos népszerű műve közül is. A második világháború eseményei újabb regények megírására ösztönözték (Szikrányi élet, Szerelem és halál órája). A Szerelem és halál órája, a talán legtöbbször megjelent műve Remarque-nak, 1952/53-ban íródott, a háború utáni Németország hihetetlenül friss élményeiből táplálkozva.

Ugyan a szerző maga nem vett részt a második világháborúban, sőt ellene tiltakozva hagyta el Németországot már a hitleri hatalomátvételkor, és Marlene Dietrichhel együtt a legaktívabb antifasiszta németek voltak. 1947-ben amerikai állampolgárságot kapott, s ettől kezdve „ingázott” Amerika és Svájc között. Élete utolsó éveiben főként Svájcban élt, míg 1970. szeptember 25-én a svájci Locarnóban gyógyíthatatlan betegség végzett vele.

Erich Maria Remarque a XX. század egyik legsikeresebb írója, regényeit megfilmesítették, DVD-re vették, számtalan nyelvre lefordították.

 

Friedrich Luft beszélget az íróval (1962)

 

 

 

 

További hasonló témájú videók