Domenico Scarlatti, az újító zeneszerző

0 nézet

0 szereti

265 éve hunyt el Giuseppe Domenico Scarlatti olasz, barokk zeneszerző, kora legnagyobb csembalókomponistája, a szonáta műfajának egyik úttörője. Scarlatti (aki ugyanabban az évben született, mint Bach és Händel), a XVIII. század egyik legeredetibb muzsikusa volt, zeneszerzői stílusa nagy hatással volt a klasszikusok zenéjére.

Zeneszerzői karrierjét 1719-ig az opera seria világában igyekezett megalapozni, ahol apja, Alessandro uralkodott. Komikus, kedélyes, szellemes hangvételű, az 1715-ben Rómában bemutatott La dirindina a később hatalmas pályát befutó műfaj, az olasz vígopera egyik első megnyilvánulása. Zenei kifejezőkészségét azonban korlátozta egy olyan stílus, amelyben a zeneszerző csupán programot adott a kasztráltak és a többi előadó számára. Számos operát, kantátát és egyházi zenét írt. Ezek, bár alapos felkészültségről tanúskodnak, a nápolyi stílus keretein belül maradva alig mutatnak különleges egyéni vonásokat.

1720 után Domenico megváltoztatta élet- és kompozíciós stílusát. Megszabadulva a nápolyi hivatalos funkcionális zene kényszerétől, improvizálhatott és komponálhatott a billentyűs hangszeren, kiaknázva az absztrakt lehetőségek minden területét, amit csak ujjai képesek voltak felfedezni. Ibéria új hangzásai, látványai és szokásai új ingerekként hatottak rá, új elemekkel tudta kiegészíteni zenei nyelvezetét. Az eredmény: billentyűs hangszerre írt kétrészes, egyszerűen „szonátának” nevezett tételek százai, melyeket élete utolsó 35 évében írt, egyedülállóan széles skálájú és eredeti zenei repertoár, amit „a művészettel való szellemes tréfálkozásnak” nevezett.

555 csembalószonátája minden eddiginél újabb elemekkel gazdagította a billentyűs hangszerek technikáját, másrészt bizonyos szerkezeti megoldásaik fontos előzményt jelentenek a szonátának mint formának további fejlődésében. Jellemző módon szonátáinak első, nyomtatásban megjelent gyűjteményében az Essercizi (Gyakorlatok) címet adta a daraboknak.

Zenéjére nagy hatással volt a spanyol flamenco, a helyi folklór elemeit sokszor minden változtatás nélkül alkalmazta.

Scarlatti jelentős hatással volt a billentyűs zene fejlődésére, főleg Spanyolországban és Angliában. Jelentősebb operái: La silvia, Tolomeo ed Alessandro, L’Orlando.

Szonátáit szívesen játszotta Chopin, Bartók Béla és Vladimir Horowitz is. Nevét a Merkúron kráter őrzi, egyetlen hiteles portréja Velasquez műve.