Hannibal W. Goodwin és a celluloid fotográfiai film

Hannibal Goodwin (Fotó: Wikipédia)

135 éve ezen a napon jelentette be Hannibal W. Goodwin (1822–1900) amerikai pap és feltaláló a celluloid fotográfiai film szabadalmát.

A nitrocellulóz alapú filmek feltalálói sokáig vitatkoztak azon, hogy kit illet meg a technológia szabadalma. Amíg használták, tragédiák sorát okozták az ebből az anyagból készült filmtekercsek, ma pedig már az instabilitásuk okoz gondot.

1822-ben született Hannibal Goodwin az Egyesült Államokban, ő szabadalmaztatta 1887. május 2-án a nitrocellulóz filmet. A feltaláló főállásban anglikán lelkész volt, ebből is fakadt a motivációja a nitrocellulóz film elkészítésére: egy olyan tiszta, törhetetlen anyagot akart létrehozni, amin bemutathatta volna a Biblia tanítás közben használt illusztrációit.

Egyházi otthonának padlásán felállított egy laboratóriumot, még egy két méteres lyukat is vágott a tetőre, hogy a kísérleteihez több napfényt kapjon.

Goodwin számára ez a kettős élet 1887. május 2-án ért véget, ekkor felhagyott egyházi szolgálataival, és beadta szabadalmát a nitrocellulóz filmre.

Ansco-Folding-Goodwin-No.3A

A találmánya elfogadtatása azonban nem ment egyszerűen, mert közben 1888-ban George Eastman, a Kodak cég alapítója is elkészítette saját filmtekercsét. Hosszadalmas pereskedés kezdődött tehát a két feltaláló között, ami végül Goodwin győzelmével ért véget. Szabadalmát a 11 évig tartó per után fogadták csak el Amerikában.

Goodwin 1900-ban már létrehozta saját filmtársaságát, a Goodwin Film & Camera Companyt is, de mielőtt az elkezdhette volna a működését, a lelkész-feltatáló az év utolsó napján egy autóbalesetben meghalt.

Goodwin halála utána a szabadalmat az Anscónak adták át, amely Goodwin tiszteletére 1909-ben az országos Fotográfiai Egyesületben elindított egy sor kamerát a feltaláló nevéve, egészen az 1930-as évekig.

1960 óta gleccser vislei a feltaláló nevét az Antatktiszon (Goodwin-gleccser).

A nitrocellulóz filmek rég nincsenek használatban, a Kodaknál a technológia instabilitása és gyúlékonysága miatt már az I. világháború után elkezdték keresni az utódját. Bár a nitrocellulóz még évtizedekig használatban maradt, a cégnél 1923-tól fokozatosan áttértek a triacetát hordozójú, vagy más néven safety (biztonságos) filmek használatára.

Nem volt véletlen ez a technológiaváltás, a nitrocellulóz használata a gyúlékonysága miatt számos tragédiához vezetett.

1933-ig a röntgenfelvételeket is ilyen nitrocellulóz filmekre rögzítették. Ez vezetett ahhoz az 1929-es clevelandi tragédiához, amikor 123 áldozatot követelt egy kórháztűz. Itt sokan napokkal a tűz után haltak meg, mert bár kimentették őket a tűzből, a nitrocellulóz égésekor keletkező mérgező gáz végzetes volt számukra.

Ha már egyszer lángra kaptak, a nitrocellulóz filmeket szinte lehetetlen volt eloltani, mivel sok más gyúlékony anyaggal ellentétben a nitrocellulóznak nincs szüksége levegőre az égés folytatásához, az anyag molekulaszerkezetében elég oxigén van az égéshez.

Ezért például még vízbe merítve is tovább ég, sőt ha megpróbálják így eloltani, akkor még több mérgező füst keletkezhet. Jellemző volt a veszélyükre, hogy Londonban a metrón is megtiltották a tekercsek szállítását.

A mozikban is számos tragédiához vezetett a nitrocellulóz filmek használata, 1926-ban Írországban 48-an égtek halálra. 1929-ben Skóciában pedig 69 gyermek halt meg egy mozitűzben.

Nem csoda hát, ha szigorú biztonsági követelményeket léptettek életbe a technológia használatakor, és bár az 50-es évek elejéig többségében nitrocellulóz alapúak voltak a 35 milliméteres filmtekercsek, folyamatosan átvette a szerepét a triacetát alapú, safety technológia. Természetesen ma már csak egyes archív felvételek maradtak meg a nitrocellulóz tekercseken, ha valaki ilyenekkel dolgozik, akkor nagyon szigorú biztonsági követelményeknek kell megfelelnie.

A nitrocellulóznak azonban van még egy nagy hátránya, ami máig fejfájást okoz a szakembereknek.

A technológia instabilitása miatt a XX. század első szakaszában készült filmek jelentős része elpusztult.

Amik megmaradtak, azokat is gondosan kell tárolni, mivel a filmek bomlása során kibocsátott nitrózus gázok a vele egy raktárban tárolt más felvételeket is károsíthatják. Minden gyűjteménynek fontos feladata tehát a negatívok közül kiválogatni és elkülöníteni a nitrocellulóz alapúakat.

Az első celluloid tekercsfilm előtt sokáig üveglemezt használtak fényképészeti célokra. Bomlásnak indult nitrocellulóz tekercs (Fotó: Wikipédia)

Fent: A nitrocellulóz használata a gyúlékonysága miatt számos tragédiához vezetett. Könnyen megérthetjük, hogy miért, ha megnézzük az alábbi videót, amiben összehasonlítják a safety, egy modern, és végül a nitrocellulóz filmek égését –  míg az első kettő tekercs nem ég el könnyen, a nitrocellulóz pillanatok alatt a tűz martalékává válik.

celluloid1
A legrégebben előállított, körülbelül 1870-es évektől használt műanyag a celluloid. Természetes cellulóz alapú, hőre lágyuló műanyag, amely széles körben elterjedt

A celluloid előállítása

Cellulóz részleges nitrálásával gyártanak kollódiumot. Köznapi, de tudományos szempontból téves neve a nitro-cellulóz. A helyes elnevezés a benne található funkciós csoportok alapján cellulóz-nitrát. Különböző összetételű nitro-cellulózok ismeretesek, attól függően, hogy a cellulóz hidroxilcsoportjai közül egy vagy több alkot-e salétromsavval észtert. A nagymértékben nitrált cellulózt robbanékony tulajdonsága miatt lőgyapotnak nevezik és fegyverekben, lőporkeverékekben (füstnélküli lőpor) használják.

Celluloid

Sokáig celluloidból készültek a mozifilmek és a fényképezőgépek filmtekercsei. A celluloid előállításához a cellulóz-nitrátot kámforral, illetve egyéb adalékokkal keverik és alkohol-éter 1:3 arányú keverékében feloldják.

A XX. század elején széleskörűen használták különböző köznapi tárgyak előállítására, például tollak, szerszám- és késnyelek stb. Kiváló mérethűsége és átlátszósága miatt gyúlékonysága ellenére filmalapanyagnak használták sokáig. D. Karbut (1884) fényérzékeny réteggel bevont celluloid szalagot készített, majd Graff és Jougla (1887) celluloidtekercs ipari gyártását kezdte el. Végül kiszorította a „biztonsági film”, a cellulóz-acetát egy mérettartó formája, amely kevésbé gyúlékony.

 

(Visited 13 times, 2 visits today)