A francia film és sanzon nagy csillaga: Yves Montand

0 Views

0 Likes

2021. október 13. szerda

100 éve született Yves Montand – a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, bár szülei olaszok voltak.

A Firenzéhez közeli Monsummato Altóban született Ivo Livi néven. Kétéves volt, amikor munkásként élő szülei a fasizmus elől Franciaországba menekültek, fiuk Marseille-ben nőtt fel. Tizenegy éves korától dolgoznia kellett, volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd, megpróbálkozott a sanzonénekléssel is. A II. világháború után a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Párizsba utazott, itt figyelt fel a tehetséges, jóvágású fiatalemberre Edith Piaf. A francia sanzon nagyasszonya rendszeresen foglalkoztatta éjszakai mulatójában, egy ideig gyöngéd szálak is összefűzték őket.

Montand, aki az addigi szokásokkal dacolva öltöny és nyakkendő helyett ingujjban állt a színpadra, gyorsan a közönség kedvence lett.

1946-ban Marcel Carné Az éjszaka kapui című filmjében kamera elé is állhatott. A fordulópontot az 1951-es esztendő hozta meg életében: ekkor rendezte meg első párizsi koncertsorozatát, és ekkor kötött házasságot a híres színésznővel, Simone Signoret-val. A frigy nagyot lódított színészi pályafutásán is, 1952-ben elkészült máig leghíresebb filmje, A félelem bére. A vonzó, férfias Mario szerepét éppen rá szabták, elindult a világhír felé.

1957-ben feleségével forgatta a Salemi boszorkányokat, 1961-ben a Szereti ön Brahmsot? pedig Ingrid Bergmannal.

A hatvanas évek elején Hollywoodba is tett egy rövid kirándulást, a Szeressünk című gyengécske vígjátékban együtt játszott Marilyn Monroe-val. A lapok címoldalára persze nem ezért került, hanem azért, mert futó kalandba bonyolódott partnernőjével.

Európába visszatérve emlékezetes alakítást nyújtott Alain Resnais A háborúnak vége, Costa Gavras Tökéletes bűntény és Z., vagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjeiben. Kiváló volt vígjátékokban is, utolsó nagy sikerét Claude Berri két, 1986-ban készült filmjében aratta (A paradicsom, A pokol).

Montand kellemes, bársonyos hangján számos sanzont vitt diadalra, köztük Kozma József Hulló levelek (Les Feuilles Mortes) című szerzeményét, amely Az éjszaka kapuiban csendült fel, s vált világhírűvé Autum Leaves címmel. Énekesként az egész világot bejárta, és meghódította a közönséget, főleg a női szíveket, ő lett a francia férfiideál megtestesítője. 1957 tavaszán Budapesten is fellépett, elsőként az 56-os forradalom leverése utáni nyugati kulturális bojkott után.

Hosszú ideig tevékenyen politizált a baloldalon, az ötvenes években lelkes híve volt a Szovjetuniónak. A sztálini terror leleplezése, az 1956-os magyar forradalom leverése után viszont szembefordult korábbi nézeteivel, a prágai tavasz 1968-as eltiprása pedig végképp kiábrándította korábbi eszméiből.