A Sentinel-6A küldetés indítása élőben követhető

A fenti csatornán, várhatóan 17 óra 45 perckor induló élő közvetítés segítségével munka közben figyelhetjük meg a NASA a Sentinel-6A indítását. A műhold a pályájáról a jégmentes óceán- és tengerfelszín 95%-át tudja megfigyelni. A 66 fokos pályahajlás megegyezik a hasonló feladatot ellátó korábbi műholdak pályáinak inklinációjával. 

A startra a nyugati parton lévő Vandenberg Légibázisról kerül majd sor egy Falcon-9 rakétával, ahonnan a SpaceX 17 hónapja nem indított küldetést. Az utolsó indítás innen 2019 júniusában volt, amikor a kanadai Radarsat műholdat indították. A NASA és az ESA közös óceánmegfigyelő műholdját alacsony Föld körüli pályára juttatják majd, és a könnyű rakomány (kb. 1500 kg) miatt az első fokozat az indítóállás közelében lévő leszállóhelyre (LZ-4), szárazföldre tér majd vissza. A SpaceX-nek jelenleg a nyugati partoknál nincsen drónhajója, mind az “Of Course I Still Love You” és mind a “Just Read The Instructions” Floridában horgonyzik.
A küldetést a GPS III startja előtti küldetésmegszakítás miatt tolták el november 10-ről, ugyanis a biztonság kedvéért a SpaceX 2 Merlin hajtóművet is kicserélt a Sentinel-6A küldetés új első fokozatán.

Hamarosan újabb taggal bővül a Sentinel műholdcsalád, amint pályára áll a Sentinel-6 páros első tagja, a Michael Freilichről elnevezett műhold. (A párját 2025-ben tervezik Föld körüli pályára állítani.) A műhold legfontosabb feladata a tengerek vízszintjének mérése, a változások folyamatos követése, ezzel folytatva elsősorban a Topex/Poseidon és a Jason sorozat műholdjai által megkezdett munkát. A műholdakat egy 58 vállalatot tömörítő konzorcium építi a németországi Airbus Defence and Space irányításával. Bár a Copernicus alapvetően az ESA és az Európai Unió közös programja, a Sentinel–6 küldetésben készítőként, üzemeltetőként és felhasználóként részt vesz a NASA, az Eumetsat, a NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Ügynökség) és a CNES francia űrügynökség is.

A Sentinel–6 küldetését bemutató animáció. (Forrás: ESA 2015, Airbus Defence and Space)

A műhold 66 fokos hajlású, 1336 km magas pályára áll, így 10 napos visszatérési idővel érkezik ugyanazon területek fölé. Élettartamát legalább 5,5 évre tervezik. A 2,35 m × 4,17 m × 5,30 m nagyságú műhold tömege 230 kg üzemanyaggal együtt 1191 kg, így ez lesz a világ legnagyobb, működő környezetvédelmi célú műholdja. Adatait a svédországi Kirunában és az USA-beli Fairbanksben működő követőállomások veszik.

A Sentinel–6 és a hasonló feladatokat végző korábbi műholdak. (Kép: NASA-JPL / Caltech / NOAA)

A Sentinel–6 elődjei, a Topex/Poseidon 1992–2006 között működött, a Jason–1 2001–2013 közt, a Jason–2 2008–2019 közt, a 2016-ban indított Jason–3 pedig jelenleg is működik. A különböző műholdakkal kapott adatsorok homogenitását és pontos egymáshoz illeszthetőségét azzal is segítik, hogy a Sentinel–6 működése első évében nemcsak azonos pályán kering közvetlen elődjével, a Jason–3-mal, hanem azt 30 másodperccel követve kering a Föld körül. Ugyanilyen tandemrepülést terveznek 2025-ben a Michael Freilich és az akkor pályára állítandó Sentinel–6B között.

Az adatsorok homogenitását az is biztosítja, hogy a Sentinel–6 több műszere megegyezik vagy azonos a korábbi műholdakon használtakkal. Legfontosabb eszköze a radaros altiméter, a Sentinel–3 műholdakon használt SRAL továbbfejlesztett változata. Az altiméter folyamatosan radarjeleket küld a Föld felszíne felé, majd a tengerfelszínről visszaverődő radarjelek futási idejéből kiszámítja a vízfelszín magasságát, amihez természetesen a lehető legpontosabban ismerni kell a műhold mindenkori helyét. A műholdhoz az AMR-C mikrohullámú sugárzásmérőt a NASA szállítja.

A tengerek vízszintjének emelkedése 1992 és 2019 között, különböző műholdak mérései alapján. A vízszint átlagos éves emelkedése 3,12 mm. (Eumetsat)

Ezzel a légkörben lévő vízgőz mennyiségét mérik, mert a vízgőz hatással van a radarjelek terjedési sebességére, így mennyiségének ismeretében az ebből adódó mérési hiba is kiküszöbölhető. A pálya pontos meghatározását műholdas navigációs alapon végző POD-vevőt (Precise Orbit Determination) az ESA fejlesztette a Sentinel–3 holdakon működő hasonló berendezés alapján. A helymeghatározáshoz ugyanazt a már több műholdon is bevált DORIS vevőrendszert használja, amely a Jason–3 és a Sentinel–3 műholdakon is működik. A Jason–3-éval megegyező, ugyancsak a helymeghatározás pontosságát növelő lézertükröket a NASA szállította, akárcsak a rádióokkultációs kísérletekhez készített Tri-G vevőt.

A Sentinel–6 fő feladata a tengerfelszín topográfiájának feltérképezése és a változások követése. Ez nem egyszerűen a vízszint mérését jelenti, hiszen a tengerfelszín csak a legritkább esetben sík és vízszintes.

A legfeltűnőbb változást a hullámzás okozza. Mivel a hullámok torzítják a visszaverődő jelet, annak alakjából következtetni lehet a hullámok magasságára és a hullámzás irányára, abból pedig a szél sebességére és irányára. Emellett a tengerfelszín ideális esetben a helyi gravitációt követi (a gravitációs ekvipotenciális felületet rajzolja ki), de fontos változást okoz a vízhőmérséklet változása következtében fellépő hőtágulás, illetve a légnyomás változása és a tengeráramlások, amelyek ugyancsak követhetők a Sentinel–6 mérései alapján.

Mindezek mellett a rádióokkultációs mérések az éghajlat változásának követéséhez és az időjárás előrejelzéséhez szolgáltatnak fontos adatokat.

Kiemelt kép: A hamarosan a Föld körül keringő Sentinel–6. (ESA)

(Visited 23 times, 23 visits today)
%d bloggers like this: