Meghalt Burt Reynolds

Nyolcvankét éves korában egy floridai kórházban szívrohamban meghalt Burt Reynolds amerikai színész, rendező. A Michigan állambeli Lansingben született, ereiben indián vér is csörgedezik. Kora ifjúságában sportkarrierről álmodozott. A Floridai Egyetem sportösztöndíjasa, a futballcsapat ünnepelt sztárja volt, de két év múlva egy térdsérülés, majd egy autóbaleset miatt pályafutása derékba tört. Áttért a színészetre, és ebben sem bizonyult tehetségtelennek, az egyetemet már nem is fejezte be. New Yorkba utazott, ahol színészetet tanult, közben volt mosogató, kidobóember, és a legkisebb szerepeket is elvállalta a színpadon és a tévében.

1957-ben egy tévésorozat főszerepét bízták rá, ezután Clint Eastwood tanácsára számtalan spagetti westernt vállalt el (külseje miatt általában félvér indiánokat alakított), de a nagy áttörés csak nem akart bekövetkezni. A közönség csak a hetvenes évek elején figyelt fel rá, amikor beszélgetős tévéműsorok vendégeként csillantotta meg szarkasztikus humorát. 1972-ben a Gyilkos túra című thrillerben már színészként is remekelt, és még abban az évben végleg befutott, de nem alakítása miatt: első férfiként pózolt meztelenül a Cosmopolitan magazin belső oldalán.

Reynolds az 1970-es évek egyik szexszimbóluma lett, a nézők, főként a gyengébbik nemhez tartozók, tódultak a mozikba, hogy olyan filmsikerekben láthassák, mint a Smokey és a Bandita, A vég, az Egy elvált férfi ballépése, A legjobb bordélyház Texasban vagy A nőimádó. 1978 és 1982 között öt egymást követő évben az ő neve vonzotta a legnagyobb közönséget, ezt a bravúrt később még Mel Gibson és Tom Cruise sem tudta véghezvinni. Reynolds, akinek védjegye dús bajusza (még díjat is kapott érte), viharos és mozgalmas szerelmi életével is a lapok címoldalán szerepelt.

Macsós, hetvenkedő, „rosszfiús” megjelenését szinte ellenállhatatlannak tartották, még Hollywood legünnepeltebb színésznőit is meghódította. Kétszer nősült, és kétszer vált el, romantikus kapcsolat fűzte többek között az Oscar-díjas Sally Fieldhez, Tammy Wynette és Dinah Shore énekesnőkhöz, valamint Chris Evert teniszcsillaghoz. Még az ötvenes évei elején járó Greta Garbo is szemet vetett rá 1957-ben, de a huszonegy éves Reynolds megfutamodott. Pályája csúcsán Krőzusként élt, bársony- és selyemöltönyökben pompázott, évi tízmillió dolláros, csillagászati gázsijából luxusvillát vett Floridában, amelyet Walhalla névre keresztelt.

Rendelkezett egy csaknem 62 hektáros farmmal szintén Floridában, kúriákkal Beverly Hillsben és Malibun, Georgiában pedig egy olyan gyönyörű házzal, mint amilyen az Elfújta a szél című filmben is látható. Százötven lova mellett sportkocsikat is gyűjtött, sőt volt egy 100 ezer dollár értékű parókagyűjteménye is. A nyolcvanas évek közepére hullámvölgybe került. Elutasította a Csillagok háborúja, a Drágán add az életed és a Száll a kakukk fészkére főszerepét, alacsony színvonalú filmekben játszott, már B-listás színészként is alig emlegették. Pénzügyi gondokkal küszködött, egy éttermi láncon 15 millió dollárt veszített. 1984-ben egy forgatáson eltört az állkapcsa, egy ideig csak szívószállal tudott táplálkozni, emiatt húsz kilót fogyott, és néhány évig fájdalomcsillapítókon élt.

Hirtelen súlyvesztesége miatt elterjedt róla, hogy AIDS-es, és bár barátai, Elizabeth Taylor és Clint Eastwood kiálltak mellette, a szerepek messze elkerülték. 1988-ban kötött, viharos házassága Loni Anderson színésznővel öt évvel később válással végződött, emiatt néhány cég reklámszerződést bontott vele, mindezek tetejébe televíziós sorozatát is lefújták. Az egykor dúsgazdag Reynolds bevétele hat számjegyűre zsugorodott, 1996-ban csődöt kellett jelentenie.

A süllyesztőből a kilencvenes évek közepén bukkant fel, előbb 1996-ban a Sztriptíz című filmben játszott el remekül egy részeges politikust, majd a következő évben rábízták Jack Horner pornófilmrendező szerepét a Boogie Nights című filmben. Alakításáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Golden Globe-díjat, és ugyanebben a kategóriában Oscar-díjra is jelölték. Színészi karrierje újra feléledt, és ha nem is a legszínvonalasabb filmekben, de új, fiatalabb rajongókra tett szert.

Anyagi helyzete azonban nem javult, alkoholizmusa miatt elvonókúrára kényszerült, 2010-ben négyszeres bypass-műtéten esett át. 2014-ben csak úgy tudott megmenekülni a csődtől, hogy több száz személyes tárgyát árverésre bocsátotta, köztük Golden Globe-díját és 1991-ben nyert Emmy-díját is. A listán olyan filmtörténeti ereklyék is szerepeltek, mint például a Smokey és a Bandita második részében viselt inge és kabátja.

2015-ben jelent meg önéletrajzi írása But Enough About Me címmel. Ebből kiderül, hogy jóllehet több mint 80 filmben játszott, máig fájlalja, hogy 1970-ben nem bújt James Bond bőrébe. Sean Connery ugyanis akkoriban gázsiemelést követelt, a producerek pedig Reynoldsot keresték meg, de ő visszautasította őket, mondván: „Egy amerikai nem játszhatja el James Bondot”. Mint írja, később még hosszú ideig riadt fel álmából hideg verejtékben úszva, miközben ezt mormogta: „A nevem Bond, James Bond.”

 

Navajo Joe (1966)

Az egykori hollywoodi férfiideál pályája kezdetén elsősorban westernekben játszott, és gyakran félvér vagy bennszülött karaktereket, amiben közrejátszott a saját állítólagos sokadági indián származása is. Ezek közül a legemlékezetesebb a legendás spagettiwestern-rendező Sergio Corbucci filmje, melyben Reynolds a törzsének tagjait lemészároló gazfickók ellen fogad bosszút a Vadnyugaton.

 

 

Gyilkos túra (1972)

John Boorman mára filmtörténeti klasszikussá nemesedő rendezése tette igazi sztárrá Reynoldsot, pedig nem is főszerepet alakított benne, csak az egyik (igaz férfiassága és keménysége miatt meghatározó) tagot abból a turistacsapatból, akik egy kenutúra során összetűzésbe keverednek a helyiekkel, és az élet-halál harcig kénytelenek elmenni. A film egyben a nemrég elhunyt magyar operatőrlegenda, Zsigmond Vilmos karrierjében is mérföldkőnek számított.

 

 

Hajrá, fegyencváros! (1974)

A rettenetes magyar címmel rendelkező filmben egy jól ismert történetséma kerül elő: a börtönben focimeccset szerveznek a rabok és az őrök között, ez pedig egy idő után sokkal többről kezd szólni, mint a sportról. Reynolds az elítélt egykori focisztárt alakította, akire a csapat szervezését bízzák — ami azért is volt különösen jó választás, mert egy sérülés közbejöttéig maga is profi futballkarrier előtt állt ifjúkorában.

 

Smokey és a bandita (1977)

Nálunk kevésbé ismert, de Amerikában Burt Reynolds egyik legikonikusabb és legsikeresebb filmje a két folytatást is megélt Smokey és a bandita, amelyben a neki olyannyira jól álló, egyszerre macsó és jókedélyű, ízesen poénkodó huncut csirkefogó figurát hozta, számos autósüldözés közepette.

 

Ágyúgolyó futam (1981)

A karakter lényege és a sok autósüldözés nem változott a karrierje ezen korszakának másik híres filmjében sem, csak a kerettörténet és a partnerek lettek mások. Az őrült, az egész keresztülszelő illegális autóverseny résztvevőinek szerepében olyan sztárok száguldoztak Reynolds mellett, mint Roger Moore, Jackie Chan, Dean Martin, vagy Sammy Davis Jr.

 

Boogie Nights (1997)

Némi karrierhullámvölgy és egy sikeres tévés kitérő (Kisvárosi mesék) után ezzel a filmmel tért vissza igazán Burt Reynolds a mozis élvonalba, immár nem a macsó főszereplő, hanem a dörzsölt és tapasztalt, ősz halántékű pornóproducer szerepében. P. T. Anderson korszakos filmjének mellékszerepe pedig egy Golden Globe-ot és egy Oscar-jelölést is hozott a számára.

 

Csontdarálók (2005)

Reynolds pályafutása végén előszeretettel vállalt olyan epizódszerepeket, amelyek egyben kikacsintást jelentenek a régi filmjeire és szerepeire. Ilyen volt a Hazárd megye lordjaiban a helyi keresztapa figurája, és a saját egykori börtönös-focis filmjének remake-jében az edző karaktere. Nem csak karizmája, de öniróniája is volt…

 

 

 

 

(Visited 27 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: