125 éve született Szent-Györgyi Albert

2018. szeptember 16. vasárnap

Szent-Györgyi Albert az egyetlen magyar tudós, aki hazájában, pontosabban a szegedi egyetemen végezett munkája eredményeiért nyerte el a világ legrangosabb tudományos elismerését. 2012. december 10-én vette át az orvosi Nobel-díjat.

„Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.”

https://www.youtube.com/watch?v=dIw-YO78Jr4

1893-	szeptember 16-án született Budapesten.
1917-	ben orvosi oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. Ezután sebesüléséig katonaorvosként tevékenykedett at I. világháborúban.
1917-	Egy szándékos karlövést vétve önmagán, visszahívják a frontról. Ez követően orvosi diplomát szerez a budapesti egyetemen, majd tanulmányait a biokémia területén folytatja Németországban és Hollandiában. Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az éllettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai-kémia terén.
1927-	ben és 1929-ben a Cambridge-i Egyetemen dolgozott.
1928-	ban a rochesteri Mayo Alapítványnál helyezkedett el.
1931-	től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora.
1935-	A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1937-	ben élettani-orvosi Nobel-díjat kap a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. Az egyetlen olyan magyar tudós, aki szülőhazájában érdemli ki e magas kitüntetést.
1938-	A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett.
1940-	1941-es tanévben Szent-Györgyi Albert volt a szegedi tudományegyetem rektora, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett el foglalkozni. Szakmai berkekben általános a felfogás, hogy Szent-Györgyi ezen a téren is a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legjelentősebbnek a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik. Székfoglalójában a következőket mondta: „Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.”
1944-	március 19-i német megszálláskor kénytelen illegalitásba vonulni. Hitler személyesen ad parancsot az elfogatására, s a Gestapo mindent elkövet kézre kerítésének érdekében, ugyanis a második világháború végjátékában kémregénybe illő cselekmények szereplőjévé válik. Szent-Györgyi Albertet kitűnő angol kapcsolataira építve a Kállay-kormány Isztambulba küldi. A titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt. A terv megvalósításához segítséget kap Bay Zoltántól (Szent-Györgyi Albertet Bay Zoltán segítette a kvantumbiológia kifejlesztésében), a korszak másik híres magyar tudósától, aki műszakilag lehetővé tette titkos rádióhíd működését Budapest és London között. Szent-Györgyi a tárgyalásokat lefolytatja, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsul, a németek viszont tudomást szereznek Szent-Györgyi útjáról.
1945-	és 1947 között a Budapesti Tudományegyetem orvosi karának biokémia professzora volt. Az izomműködés biokémiájának szentelte kutatásait. Az izomban felfedezett egy fehérjét, melyet aktinnak nevezett el, és kimutatta, hogy – egy másik izomfehérjével, a miozinnal társítva – ez a fehérje felelős az izom összehúzódásáért, továbbá, hogy az összehúzódáshoz szükséges energia közvetlen forrása az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű vegyület.
1947-	végén elhagyta az országot, és a Boston melletti Woods-Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója. Itt a sejtosztódást kiváltó tényezőkkel, és ennek nyomán a rák keletkezésének okával kapcsolatos kutatásokat irányította.
1962-	és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt.
1970-	Tudósi tekintélyét is latba veti, amikor az értelmetlen vietnami háború ellen emeli fel szavát, igen keményen bírálva az amerikai kományt. A *The Crazy Ape* (Az őrült majom) című könyvében írta le a tudományról, valamint az ember földi túlélésének kilátásairól szóló kritikai, pesszimista hangú eszmefuttatásait, mely máig a legjelentősebb háborúellenes írások közé tartozik.
1986-	október 22-én halt meg Woods Hall-ban.