Dorothy Parker (1893–1967)

125 éve született Dorothy Parker (1893–1967) amerikai író, költő, kritikus, forgatókönyvíró, továbbá az Angonquin Kerekasztal alapító tagja. A Vanity Fair és a Vogue magazinokban megjelent csípős kritikái, majd a The New Yorkerben 

megjelent recenziói és rövid, humoros versei tették igazán népszerűvé. Az 1920-as években mintegy 300 verse jelent meg többek közt a Life és a McCall’s magazinokban is. Első önálló verseskötete 1926-ban jelent meg Enough Rope címmel. Legismertebb novellájáért, a Big Blonde-ért  1929-ben O. Henry-díjat kapott.

A hollywoodi forgatókönyvírással (Csillag születik. William A. Wellman, 1937; Szabotőr. Hitchcock, 1942; Katasztrófa: Egy asszony története. Stuart Heisler, 1947) és rádiómonológokhoz írt munkáival egyaránt sikereket ért el. Sajátos stílusát kifinomult cinizmusa és iróniája határozta meg.

 

Resumé című versét ő maga szólaltatja meg az alábbi felvételen:

 

 

Az életéről készült Mrs. Parker és az ördögi kör (Mrs. Parker and the Vicious Circle; 1994) című film trailerje. New York az eseménydús húszas években minden sznob álma volt. Egymást érték a pompás partik, a város változatos felső tízezre egyaránt imádta a zugkaszinókat és a Broadway harsány bemutatóit. Dorothy Parker, született Rotschild, megtartotta férje nevét és ahhoz szerzett magának rangot. A férfiak között. A jazz korszakának egyik legkívánatosabb és legintelligensebb nőjét körülrajongták. Írásainak folyamatos utánnyomásai hazájában a Biblia példányszámaival mérhetőek, szívesen idézik csípős megjegyzéseit. Kirúgták a Vanity Fair szerkesztőségéből negatív kritikái miatt, erre barátjával megalapították a The New Yorker című népszerű lapot. E kellemetlenül szabad életstílusú asszony életútját követhetjük nyomon a filmben. 

 

 

Dorothy Parker

Ballada szerencsétlen emlősökről

Sebez a szerelem, mint kő vagy fa,
mélyebb, szomorúbb a tengernél.
Lármás éjjel, mint ketyegő óra,
Bolygó Zsidónál is hosszabban él.
Mutass szerelmet, mi való, s tökély,
mesélj csókról, mit adósa rejt!
Fiú, halálig fizesd a kéjt,
asszony, s elefánt sosem felejt!

Egy férfinek, jaj – mindig muszáj
Csábtáncot ropni hölgyek körül.
Így könnyen bírja, ha nő-uszály
csávában hagyja, s nem könyörül.
Esélyed nulla, körülbelül.
Eszed még semmi rosszat nem sejt?
Tüzelj, ha kell, de harckészen ülj!
Asszony s elefánt sosem felejt!

Rettentenek Caesartól kezdve
figyelmeztető, régi tanúk:
felkészültek ők trükkre és cselre,
bár galambturbékolás szavuk.
Óvlak e párostól, jó fiúk –
iszonyúan veszélyes lehet!
A történelem helyeslőn zúg –
asszony s elefánt sosem feled!

AJÁNLÁS

Herceg, az édenből idekerült,
ősrégi szabályt hagynék neked:
Nőt a szalonba, a zoo-t kerüld,
asszony s elefánt sosem feled!

 

Haász Irén fordítása

Ballade of Unfortunate Mammals

Love is sharper than stones or sticks;
Lone as the sea, and deeper blue;
Loud in the night as a clock that ticks;
Longer-lived than the Wandering Jew.
Show me a love was done and through,
Tell me a kiss escaped its debt!
Son, to your death you’ll pay your due-
Women and elephants never forget.

Ever a man, alas, would mix,
Ever a man, heigh-ho, must woo;
So he’s left in the world-old fix,
Thus is furthered the sale of rue.
Son, your chances are thin and few-
Won’t you ponder, before you’re set?
Shoot if you must, but hold in view
Women and elephants never forget.

Down from Caesar past Joynson-Hicks
Echoes the warning, ever new:
Though they’re trained to amusing tricks,
Gentler, they, than the pigeon’s coo,
Careful, son, of the curs’ed two-
Either one is a dangerous pet;
Natural history proves it true-
Women and elephants never forget.

L’ENVOI

Prince, a precept I’d leave for you,
Coined in Eden, existing yet:
Skirt the parlor, and shun the zoo-
Women and elephants never forget.

 

Dorothy Parker (1893–1967)
Dorothy Parker (1893–1967)

 

(Visited 7 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: