Vízy Dorka-díjat nyert Parászka Boróka

Idén Parászka Boróka (Bossányi Katalin-díjas, Minőségi Újságírás-, valamint Mozgó Világ nívódíjas újságíró) kapta a Vízy Dorka emlékére alapított díjat, a 168 Órán megjelent, Nyomorúságon hízik a béranyaipar című cikkével. 

A díjról szakmai zsűri döntött, amelynek tagjai – a három évvel ezelőtti indulás óta – Beszterczey Judit, Karafiáth Orsolya, Madarász Zsolt, Stumpf András és Szily László. A díjra rádiós, televíziós és írott sajtóban dolgozó újságírók pályázhatnak, olyan témákkal – egészségügy, tudomány, környezetvédelem, vallás, művészetek, kultúra – , amelyek Vízy Dorka számára is különösen fontosak voltak. Idén száznál több pályázat érkezett.

Az elismerést újságírók, pályázók, egykori kollégák, barátok és családtagok körében adták át a budai A Harmadik Hely nevű lakásszínházban. A díjazott sajnos nem tudott személyesen jelen lenni, de levelében üzent:

„Kedves barátaim, kollégáim!

Valahogy »úgy alakul« hosszú ideje, hogy valakit mindig búcsúztatni kell a szakmától, valakinek az emlékére kell vigyázni, vagy a hiányát kell feldolgozni. Mindezt úgy, hogy hiányokkal, gondokkal, tragédiákkal szembesülünk nap mint nap – újságírókként – emberi hangokat teszünk hallhatóvá rádiós újságírókként. Sok ez. Sokszor belefárad, törődötté válik az ember. Aztán új bajok, hangok, témák jönnek, amelyeket tovább viszünk. És ha nem mi visszük tovább, akkor helyünkre áll más. Végül is az ügy, az alany, a cím, a szöveg, a hang, a műsor, a cikk a fontos – bárhogy is alakul. Széteshet minden, amit sajtónak gondolunk, de mindig van-lesz, aki elmondja a történetet, aki összeszedi a tényeket, akkor is, ha ezek kényelmetlenek, vagy rejtettek, vagy csak átsiklik rajtuk a figyelem. Ilyen a béranyaüzletről szóló történet is, amelyet a 168 Óra Kríziszóna rovatában publikáltunk. Nekem adatott meg, és nekem adatik meg hogy beszéljek erről a román közrádió székelyföldi, magyar nyelvű csatornáján, a Marosvásárhelyi Rádióban, és írjak erről a Kríziszónán. Holnap nem tudom, mi lesz velem. Csak abban vagyok biztos, ha én elnémulok, átveszi a mikrofont, a klaviatúrát más. Ma enyém a felelősség, hogy vigyem azt, amit Vízy Dorka is vitt. Igyekszem megfelelni ennek: összeköt bennünket a hivatásunk, a rádiós mikrofon, az életkorunk, a helyzetünk. A bizalmatok erőt ad és ösztönöz, fáradt és törődött időszakon segít túl. Köszönöm!”

Idén először különdíjat is kiosztott a zsűri. Borsodi Eszter (kidsnews.hu) diákújságíró kapta az elismerést a Parfümőr?? Hát az meg micsoda? című írásával.

Vízy Dorka 2007-től napi rendszerességgel vezette a Közelről című délutáni magazint a Kossuth Rádióban. 1995-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol dolgozott a Petőfi Rádió Délelőtt című műsorában, a Csúcsforgalom és a 180 perc című műsorokban, a Calypso Rádióban és vezetett ifjúsági műsort a Duna Televízióban. Újságírói munkásságát a Katolikus Püspöki Konferencia Szalézi Szent Ferenc díjjal, a Magyar Rádió többször nívódíjjal ismerte el. 2014-ben, szenteste hunyt el, 41 évesen. (168 óra)

___________________

Egy nem is olyan távoli galaxisban, egy ugyancsak kisebbségi közegben, ilyen komoly szakmai munka folyik. Valódi, fajsúlyos médiaszakemberekkel, műszaki háttérrel és adáslehetőségekkel. Erőt és kitartást kívánunk az erdélyi oknyomozók munkájához, Parászka Borókának és kollégáinak ezen az úton is kifejezzük elismerésünket.

 

Miért vállalja két erdélyi magyar újságíró, hogy helyszíni riportokat készítsen a világ különböző részein kialakult válságövezetekben? Miért fontos más kisebbségek helyzetére odafigyelni és ráirányítani a figyelmet saját kisebbségi problémáinkra? – ezekre a kérdésekre is válaszolt az Erdélyi Figyelőben Parászka Boróka újságíró, rádiós szerkesztő és Fodor Zsuzsánna fotós, akik vitaestet tartottak Kolozsváron a kríziszónák témakörében.

Forrás: ErdelyiFigyelo

Parászka Boróka - Végh Dániel fotója
Parászka Boróka – Végh Dániel fotója
(Visited 212 times, 2 visits today)

További hasonló témájú videók

%d bloggers like this: