Pedagógusnapra: A hullám
Dennis Gansel 2008-ban készült, tanulságos filmje egy német gimnáziumban játszódik, ahol az aktuális projekthét keretén belül egy osztálynak az autokráciát kell feldolgoznia. Rainer Wenger (Jürgen Vogel) tanár önhatalmúlag kísérletbe kezd a diákokkal: szeretné, ha a résztvevők a saját bőrükön tapasztalnák meg, milyen az élet egy diktatúrában. A pedagógiai demonstráció azonban egyre kontrollálhatatlanabbá válik, és végül tragédiába torkollik.
A Hullám tagjaiként a tanulók feltűnően motiválttá válnak, a szolidárisnak tűnő és egyenlőséget hirdető mozgalom erőszakos jelenségek és megdöbbentő személyiségtorzulások katalizátorává válik, így világítva rá az önkényuralom működésében meghatározó szerepet játszó manipulációra és ennek visszafordíthatatlan következményeire.
Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát – csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre.
Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám – így nevezi magát a mozgalom – tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete „kiválóan” sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!
Todd Strasser 1981-es könyvének didaxisához képest egy gyomron vágó zárófordulat beiktatásával Gansel filmje fejlettebb üzenettel szolgál, miszerint ha a tömegről van szó, semmi sem biztos, csak az, hogy senki sem lehet elég jó pszichológus.
