125 éve született az inzulin felfedezője, Frederick Banting
Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos, az inzulin egyik felfedezője, 1891. november 14-én született. Bár a cukorbetegségre ma sincs gyógyszer, az inzulin sok millió cukorbeteg életét mentette meg.
Az inzulin felfedezése hatalmas tudományos áttörést jelentett a cukorbetegek kezelésében. A felfedezést 1923-ban orvosi Nobel-díjjal ismerték el, ám mindez nem volt botrányoktól mentes.
Frederick Banting 1891. november 14-én született a Torontótól 60 km-re északra fekvő Alliston mellett a családi farmon.
A Torontói Egyetemen 1916-ban szerzett diplomát, majd az I. világháborúban a nyugati fronton szolgált katonaorvosként, 1918-ban megsebesült, bátorságáért kitüntetést kapott. Kanadába visszatérve ortopéd sebészként praktizált, és félállásban tanított is az egyetemen. Praxisa nem ment fényesen, így nem is sejtette, hogy már nem sok választja el a világhírtől. Amikor elveszítette legjobb barátját, aki cukorbetegségben szenvedett, szenvedélyesen vetette bele magát a betegség feltérképezésébe.
https://youtu.be/3umSIgOenf0
A cukorbetegség akkoriban lassú, de biztos halált jelentett, és semmilyen ellenszere, kezelése nem létezett. Azt azonban már tudták, hogy kutyákban a hasnyálmirigy eltávolítása cukorbetegség kialakulásához vezet, így adódott a feltételezés, hogy a vércukorszint szabályozásáért a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteknek nevezett sejtjeiben kiválasztódó hormon a felelős. A hormon a latin sziget szó után az inzulin nevet kapta, de előállítása még senkinek sem sikerült. (A szervezet sejtjei csak az inzulin jelenlétében képesek a vérből felvenni a glükózt, hiánya a cukor felhalmozódásához, így a vércukorszint megemelkedéséhez vezet.)
A tisztított inzulint 1922-ben próbálták ki egy cukorbeteg fiún, akinek állapota drámaian javult, és a kezelés megtartása mellett élhette tovább életét. Az inzulin felfedezéséért 1923-ban Banting és MacLeod (első kanadaiként) megkapta az orvosi (fiziológiai) Nobel-díjat. Bantingot azonban mérhetetlenül felháborította, hogy a díjon azzal kellett osztoznia, aki csak a kutatási lehetőséget biztosította, nem pedig közvetlen munkatársával. A kitüntetést így csak hosszas győzködés után fogadta el, a pénz felét pedig demonstratív módon Bestnek ajánlotta fel.