Timur és csapata

120 éve született Arkagyij Petrovics Gajdar szovjet-orosz író, akinek legismertebb regénye a Timur és csapata.

Gajdar pedagóguscsaládból származott. Már korán, tizennégy esztendősen a Vörös Hadsereg katonája lett, tizenhét évesen pedig zászlóalj-parancsnoknak nevezték ki.

„Mindössze tizennégy éves voltam, amikor beálltam a Vörös Hadseregbe. De magas voltam, széles vállú, és – persze – azt hazudtam, hogy már betöltöttem a tizenhatot. Sok frontot megjártam, harcoltam Petljura ellen, a lengyel és a kaukázusi fronton, az ország belsejében az Antonovscsina ellen, s végül Mongólia határának közelében.”

– Arkagyij Gajdar önéletrajza, 1937

A II. világháborúban a Komszomolszkaja Pravda haditudósítójaként vett részt. A Délnyugati front egységeinek bekerítése után, 1941 szeptemberében csatlakozott egy partizáncsoporthoz, amelyben géppuskásként harcolt. A németekkel vívott összecsapásban vesztette életét 1941. október 26-án az ukrajnai Lepljavo falu közelében. Kanyivban temették el.

Gajdar fia, Timur később ellentengernagy lett a flottánál, unokája, Jegor ismert közgazdász és politikus, aki többek között 1992-ben Oroszország ügyvivő miniszterelnöke is volt.

A történet közvetlenül a nagy honvédő háború előtt, a finn-szovjet háború idején játszódik. Gajdar egyik legnépszerűbb, legolvasottabb könyve, amit 1940-ben Alekszandr Razumnij vitt filmre.

A kötet Magyarországon 1946-ban jelent meg először Szőllősy Klára fordításában a Dante Könyvkiadónál.

Timur és barátai titokban segítenek a hadba vonultak családtagjainak. Titokzatosságukból bizonyos bonyodalmak támadnak: a városka lakói összetévesztik őket legádázabb ellenségeikkel, az utcagyerekek csapatával. Hogyan küzdenek meg ellenfeleikkel s a rájuk zúduló rágalmakkal?  Erről mesél a könyv és a film is – történelemleckének is alkalmas, bár az író szándéka a nevelés volt elsődlegesen. A mai nézőnek sokféle tanulsággal szolgálhat a korról.