Meghalt Mihail Gorbacsov

gorbacsovHosszan tartó betegség után, 92. életévében elhunyt kedden Mihail Gorbacsov reformer politikus, a Szovjetunió első és utolsó elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkára – írja az MTI. 

Ő volt a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) utolsó főtitkára, a Szovjetunió egyetlen elnöke, az ember, aki békésen véget vetett a hidegháborúnak, és leszerelte a Szovjetuniót – vagy hagyta, hogy szétessen alatta. A válasz attól függ, hogy mikor, és hol kérdezzük. Az előbbi Nyugaton és az egykori szovjet blokk országaiban volna jellemző, utóbbi pedig Oroszországban, bár tévedés volna azt állítani, hogy az orosz társadalom egésze visszasírja a Szovjetuniót.

Gorbacsov 1931. március 2-án született a Sztavropolhoz közeli Privolnojében, egy ma bő háromezer fős faluban. (Érdekesség, hogy sem a Szovjetuniónak, sem a posztszovjet Oroszországnak nem voltak moszkvai születésű vezetői, sem pártfőtitkárok, sem elnökök, de egy rövid kivétellel kormányfők sem.) Azzal már elég nagyot ugrott, hogy innen a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem jogi karára jutott, nem sokkal később pedig elvette az egyetemen megismert Raisza Tyitarenkót – még épp Sztálin életében, 1952-ben az SZKP tagja is lett –, még ha az egyetem elvégzése után vissza is tért Sztavropolba, ahol az ügyészségen helyezkedett el.

1971-ben beválasztották a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságába (SZKP KB). 1978-ban a mezőgazdaságért felelős KB-titkár lett, 1980 októberétől pedig már teljes jogú állandó tagként vehetett részt a legfelső pártgrémium, a Politikai Bizottság (PB) ülésein. Szovjet viszonylatban szokatlanul fiatalon, ötvennégy éves korában ért a csúcsra: Viktor Csernyenko halála után, 1985. március 11-én Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára az SZKP KB őt választotta főtitkárrá. 1988. október 1-jétől elnöke volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a szovjet kollektív államfői testületnek is.

Fiatalos lendülete, kezdeményezőkészsége új színt kölcsönzött a megcsontosodott szovjet bel- és külpolitikának, véget vetett a brezsnyevi pangás időszakának. Az SZKP 1986. évi XXVII. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát (átalakítást), a gazdasági-politikai élet gyökeres átszervezését, a glasznoszty (nyilvánosság) 1988-ban bevezetett jelszavával pedig a politika társadalmi ellenőrzését.

A gorbacsovi „új politika” egyik központi eleme volt az a tétel, hogy minden népnek „szuverén joga van a választásra”. Irányításával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszerig, a demokratizálódás kibontakozásáig. Gorbacsov hivatali ideje híresültek el az orosz „glasznoszty” (nyitottság) és „peresztrojka” (újjáépítés) szavak, amelyek a nagyobb szólásszabadságot és gazdasági reformokat hirdették. Azóta ennek vége, mióta Putyin február 24-én megtámadta Ukrajnát, Oroszországban egyre tekintélyelvűbb törvényeket fogadtak el, amelyek például magának a háborúnak a bírálatát is bűncselekménynek minősítik.

Az elnyomás minden másként gondolkodót érint, így Gorbacsov barátját Alekszej Venediktovot is, aki a mára már megszűnt Echo of Moscow (Эхо Москвы) rádióállomás főszerkesztője volt. A háború másik negatív következményeként a NATO az orosz agresszióra válaszul növelte jelenlétét Kelet-Európában, Moszkva pedig a Nyugat által bevezetett kemény szankciók miatt elszigetelődött a nemzetközi színtéren,

„Amit Mihail Szergejevics Gorbacsov tett, az mind megsemmisült – mondta Venidiktov. – Gorbacsov összes reformja köddé vált.”

Amikor 1990. október 15-én Gorbacsov megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás kiemelte érdemeit a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában, továbbá abban, hogy a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez.

Gorbacsov titkai – Zolcer János könyvbemutatója Pozsonypüspökin

 

További hasonló témájú videók