Akinek hímeskövét a párizsi Louvre is őrzi

Mattioni Eszter

120 éve született Mattioni Eszter képzőművész, festő. Olasz, selyemhernyó-tenyésztési szakértő apját, aki maga is amatőr festő volt, Lombardiából szerződtették Magyarországra. Tolna megyei származású édesanyja Szekszárdon abban az óvodában tanított, amelyet Brunszvik Teréz alapított.

Nagyanyja volt az a Sass Erzsike, akihez Petőfi a Négyökrös szekér című versét írta.

Öt évig tanult az Iparművészeti Főiskola grafika szakán, mestere Helbing Ferenc volt, majd hat évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Rudnay Gyula tanítványaként. Nyaranta művésztelepeken dolgozott, 1931-től 1942-ig a Szolnoki művésztelep tagja volt. Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Pátzay Pál stílusa, szemlélete befolyásolta leginkább. 1926-tól kiállító művész.

1937-ben a párizsi világkiállításon bemutatott munkáiért a Diplome d’Honneur díjat, később a Fehér lányok népviseletes festményéért a Szinyei Nagydíjat nyerte el. 1946-ban beválasztották a Szinyei Társaság tagjai közé. 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Legnagyobb gyűjteményes kiállítását 1977-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. A katalógus 29 beépített és 341 más munkáját sorolta fel.

Budapesten és Szolnokon kívül számos magyarországi településen dolgozott huzamosabban, Szentendrén, Kalotaszegen, Igalon, Sióagárdon és nógrádi falvakban gyűjtött témát, alkotott mozaikterveket. A magyar népviselet és népművészet, a magyar tájak és virágok látványának, motívumainak egyik legjelentősebb megörökítője volt.

Alkotásait a párizsi Louvre-tól kezdve mindkét amerikai kontinensig számos köz- és magángyűjtemény őrzi, Japánba legalább 30 műve került, ott is volt kiállítása.

Fent: 

Látogatóban Mattioni Eszter festőművésznél – a Körmendi galéria kisfilmje

Filmhíradó, 1977:

Mattioni Eszter hímeskő-kompozíciói