Jan Ladislav Dussek, aki éneklővé tudta varázsolni a zongora hangját

210 éve ezen a napon hunyt el Jan Ladislav Dussek cseh zeneszerző. Ő volt az első igazán híres zongoravirtuóz, aki turnékörutakra járt, így kvázi Liszt szellemi elődje, emellett pedig népszerű zeneszerző, akinek kompozíciós technikája előremutatott a romantika korszakába.

Dussek az első zongoristák egyike, akik már éneklővé tudták varázsolni a zongora hangját. Szintén nagy vívmánya, hogy kottáiban a pedálkezelést pontosan jelölte. Két operát, egy misét, tizenegy zongoraversenyt és egy kettősversenyt, nyolcvan hegedűszonátát, két- és négykezes zongoraszonátákat, valamint számtalan kisebb zongoradarabot komponált. Művei átmenetet képeznek a klasszika és a romantika között. 1796-ban írott zongoraiskolája angol, német és francia nyelven jelent meg.

Korának nagyra becsült alakja volt. Körbeturnézta Európát, és ő volt az első, aki úgy helyezkedett el a színpadon, hogy a közönség profilból lássa híresen szép arcát – és mint estéről estére tapasztalhatjuk, ez a szokás a mai napig így is maradt. De nem csak kitűnő zongoratechnikájáról, hanem üvegharmonika-játékáról is híres volt, ez a hangszer a kor nagy leleménye, egy egészen különleges, benedvesített ujjakkal megszólalásra bírt üvegkúp.

Kalandos élete alatt több udvarban megfordult, játszott az orosz cárnak, és Marie Antoinette-nek is, majd a francia forradalom után 11 évig Londonban telepedett le. Itt ismerkedett meg Haydnnel, aki nagyra tartotta Dusseket. És itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Sophia Corrival is, aki a korban híres énekes és hárfás volt, Dussek neki is írt hárfadarabokat, de Sophia maga is komponált. Dussek és apósa kottakiadásba kezdtek, de az üzlet csúnyán megbukott, az apóst pedig 1799-ben börtönbe zárták.

Dussek egyszerűen elhagyta Londont, feleségét és közös gyermeküket, és az akkori Poroszországban folytatta karrierjét. 1807-től haláláig Párizsban élt, ekkorra azonban legendás szépsége megkopott, és a mértéktelen alkoholfogyasztástól és habzsolástól annyira meghízott, hogy állítólag külön ki kellett kanyarítani egy részt az asztalából, hogy le tudjon ülni, valamint egy idő után a zongora billentyűit sem érte el…