110 éve született az „elektromos blues” úttörője, T-Bone Walker

T-Bone Walker amerikai blues-gitáros, énekes, dalszerző az északi és a déli bluesnak is kiemelkedő alakja, egyik megújítója volt.

A pályatársak és szakírók úgy vélekednek róla, hogy ha mást nem is csinált volna, csak megírja a Stormy Monday Blues-t (eredeti címe Call It Stormy Monday, de Stormy Monday címen is ismert), már akkor is eleget tett volna a műfajért. Természetesen nemcsak ezért az egy számért került a blues, a rock halhatatlanjai közé.

Grammy-díjjal is büszkélkedhet. Nyilván nem véletlenül választotta be a Rolling Stone magazin kétszer is minden idők legjobb száz gitárosa közé. Leghíresebb dalát megszámlálhatatlanul sokan dolgozták fel fekete és fehér blueszenészek. Elsők között vett kezébe elektromos gitárt.

Játszott zongorán, bendzsón, madolinon és hegedűn is.

Cherokee indián vér is csörgedezett ereiben, szülei muzsikusok voltak, akik Dallasban vándorzenészek számára biztosítottak fellépési lehetőséget. A gyermek igen tehetséges volt, három éves korában templomi kórusban énekelt, tízéves korában a legendás Blind Lemon Jeffersontól leste el a gitározás fogásait – az öreget ő kísérgette koncertjeire.

Sihederként népünnepélyeken játszott, fellépett Ida Cox énekesnő utazó show-jában. Tizenkilenc éves korában készítette első felvételét Oak Cliff T-Bone néven. Fiatalon countrybluest is játszott, a harmincas években Cab Callowayjel, Ma Raineyvel, Les Hite-tal és Bessie Smithszel lépett fel. Feltűnt Oklahomában, Los Angelesben, majd New Yorkban és Chicagóban. Mindig abszolút színpadképes figura volt, élvezetesen tálalta zenés mondanivalóját – már ő is háta mögött pengette hangszerét.

A harmincas években települt Los Angelesbe, de gyakran rándult át az Államok más területeire is. A negyvenes évektől elsők között játszott elektromos gitáron. Nagyjából ebben az időben születtek leghíresebb dalai. Klasszikusai közé sorolható az 1948-as Mean Old World, amelyet – akárcsak az ugyanebben az évben megjelent Stormy Monday Bluest, nagyon sokan átvettek tőle. Ez utóbbit játszotta többek között Bobby Blue Bland, Alexis Korner, Chris Farlowe (Budapesten is többször hallhattuk tőle), John Mayall, Manfred Mann, a Them és az Allman Brothers Band. Csodálói közé tartozott Jimi Hendrix is.

A háború utáni időszakból legjobbjai között emlegetik az I’m Gonna Find My Baby, a Bobby Sox Blues, a T-Bone Shuffle, a T-Bone Blues, a West Side Baby, a Long Skirt Baby című dalait. Mindegyik 1948-ban, legjobb évében született.

Az ötvenes években játszott többek között T. J. Fowlers együttesével Detroitban, Dave Bartholomew (Fats Domino dalainak szerzője) bandájával New Orleansban, a Budapesten is járt Junior Wells szájharmonikással. Akkoriban főként Chicagóban koncertezett, de nem maradt hűtlen Los Angeleshez sem. T-Bone Walker diadalmenete folytatódott a hatvanas években, ismét gyakran ült le a zongorához. Többször fellépett a leghíresebb blues utazó show, az American Folk and Blues Festival Európát is lenyűgöző koncertjein.

Egyetlen Grammy-díját 1970-ben a Polydor által kiadott Good Feelin’ című albumáért kapta tradicionális folk kategóriában. A hetvenes években rohamosan romló egészségi állapota megálljt parancsolt. Többször érte szélütés, végül tüdőgyulladásban halt meg 1975. márciusában.

Több tucat lemeze jelent meg, jelentős részüket halála után bányászták elő a különböző kiadók. Az ezredforduló után voltak olyan év, amikor 8 albumát is megjelentették. Lemezei többek között az Atlantic, Black&White, a Capitol a Charly, az Imperial lemezcég gondozásában jelentek meg. (Kovács Miklós, T-Bone Walker magyar oldala)

https://youtu.be/v5jhOcLir2s