A James Webb űrtávcső mint időgép
A James Webb űrtávcsővel 13,5 milliárd évre tekinthetünk majd vissza, ez azt jelenti, hogy az univerzum első csillagainak fényét, az első galaxisok formálódását fogja látni. A gigantikus műszer megépítése jó ütemben halad, ha minden jól megy, 2018 végén fellövik az űrbe.
A James Webb teleszkóp tervezése nagyjából húsz éve kezdődött, három űrhivatal is részt vesz a megvalósításban, a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség. Az űrtávcső 2002-ben kapta a James Webb nevet a NASA második igazgatója után. A tervezés befejeztével, 2008-ban kezdték meg a ténylegesen repülő hardver (Flight Model) építést és 2018. végén indítják útjára a Guyana Űrközpontból.
https://youtu.be/Ku45hQrNpPw
A Hubble Space Telescope videósorozata a Webb Űrtávcső építését követi nyomon a kezdetektől napjainkig. A sorozat már a 31. résznél tart. Megtalálható a YouTube megosztón.
Megoldandó problémák és tesztelés, tesztelés, tesztelés
Ez az első űrtávcső, amelynek nem egyben van a tükre, egyszerűen azért, mert egy ekkora tükör egyetlen űrjárműre sem férne fel. Elsődleges tükrének 6,5 méter az átmérője, ez a tükör 18 darab hatszögű részből áll, amelyet csak az űrben hajtogatnak (áprilisban mutatták be először összeszerelt állapotában a főtükröt). Az egyes tükrök berilliumból vannak, gyártásuk nehézségét az adta, hogy a hajszál tízezred részének pontosságával kell egy síkba csiszolni ezeket.
Mi a megoldás? Mint említettük, az űrben minden meleg tárgy sugároz, ezért hűteni kell. A csiszolást azonban technikai okokból csak szobahőmérsékleten tudják elvégezni. De ha lehűtik a tükröt, torzul a felülete. Ezért miután lecsiszolták, lehűtötték -220 Celsius fokra, nanométeres pontossággal minden pontban megmérték a torzulást, hogy aztán megint szobahőmérsékleten a mért apró felületi hibák inverzét csiszolják a felületbe. Ha mindenki jól végzi a dolgát, akkor egy szobahőmérsékleten már használhatatlan rossz, de -220 Celsius fokon tökéletes tükörfelületet kaptunk.
A másik komoly probléma, hogy a 18 tükör a fellövés pillanatában a nagy rázkódástól elállítódik. Hogy 18 elem ismét pontosan egy felületként viselkedjen, az elemek mindegyike apró motorokkal, 7 szabadsági fokkal elmozdítható (3 irányú eltolás + 3 forgatás + 1 feszítés) a fókusztávolság apró pontosítására. Ehhez használják majd a NIRCam tudományos műszert, mint hullámfront detektort.
Hasonló problémákból több ezret kellett a mérnököknek megoldani, ezért tartott ennyi ideig az építés és a fejlesztés. A főtükröt nemrég összeszerelték, most jön az összeépítési munka és a több ezer teszt 2018. végéig. Év végéig a négy tudományos főműszert magába foglaló egységet (ISIM, Integrated Science Instrument Module) építik rá a főtükör részegységre. Ezután következik az integráció a többi elemmel, a nap-pajzzsal, a napelemekkel, a kommunikációs antennával. Minden összeszerelési fázist egy tesztfázis követ, ahol azt tesztelik, hogy a külön-külön jól működő elemek együtt is működnek-e. Amikor már minden egyben van, akkor szerelik rá az Ariane 5 rakétára és jöhet a kilövés. Amikor pedig célba ér, még hátra lesz a kilenc hónapos beüzemelési és kalibrációs folyamat.
https://youtu.be/LiHG-hzeOnM
A James Webb tudományos főműszerei
Near-Infrared Camera (NIRCam) – Közeli Infravörös Kamera, tudományos használata mellett ez a műszer állítja be a 18 tükörszegmenst egy optikai felületté.
Near-Infrared Spectrograph (NIRSpec) – Közeli Infravörös Spektrográf, látómezejében egyszerre több száz csillag vagy képrészlet spektrográfiáját tudja elvégezni.
Mid-Infrared Instrument (MIRI) – infravörös tartományban működő kamera és spektrométer. Egyik fő célja a világegyetem legelső, távoli galaxisaiból érkező igen halvány, a csillagközi porból származó sugárzás detektálása lesz.
Fine Guidance Sensor/Near InfraRed Imager and Slitless Spectrograph (FGS/NIRISS) – Leginkább a teleszkóp finom mozgatására tervezett, de tudományosan is használható kamera/spektrográf.
(Forrás: index.hu; Hubble Space Telescope)